Az alku

11

Jeongin

Szombathoz képest meglepően korán ébredtem. Igaz, este hulla voltam, ezért hamar lefeküdtünk, de akkor is.

Miután kidörzsöltem szememből a fáradságot, a mellettem lévőre szenteltem minden figyelmem. Nem mertem Chanhoz érni, mert biztos, hogy felébredt volna, ezért csak figyeltem.
Mosolyogva fordultam a hátamra, hogy elérjem a telefonom, de ekkor valami furcsát éreztem. Nem igazán tudtam, hogy mi mindaddig, amíg be nem néztem a takaró alá......

Ijedten néztem az álló tagom, aminek a látványa nagyon megrémisztett. Hallottam már hogy fiúknak szokott lenni reggeli merevedés, de még soha nem volt.... El kell tüntetnem, mielőtt Chan felkel.

Halkan kiosontam a szobából, majd bementem a fürdőbe. Lehúztam a nadrágom, majd ráültem a wécé tetőre és gondolkodtam hogy most mi legyen.....

Végül óvatosan ráfogtam tagomra, és lassan mozgatni kezdtem a kezem, pont mint amikor Channak csináltam.
Bevallom nem esett rosszul. Nem azt mondom, hogy mostantól folyton ezt fogom csinálni, de nem tántorodok el tőle.
A vége felé, annyira beleéltem magam, hogy még nyögtem is.

Miután végeztem összepakoltam magam után, majd megmostam a kezem és kinyitottam a fürdő ajtót. Azt hittem szívrohamot kapok, annyira megijedtem Chantol.
- Máskor szólj és segítek - hajolt le és egy puszit nyomott a számra. Eszméletlenül zavarában voltam. A fejem szinte lángolt. Mégis mióta áll itt?
- Hogy hogy felkeltél? - kérdeztem, hátha tudom terelni a témát.
- Magamhoz akartalak húzni, de nem találtalak - simított hajamba. Elmosolyodtam. Chan annyira édes.
- Bezzeg ha én verem ki neked, nem mosolyogsz ennyire - csóválta a fejét.
- Ne mondogasd folyton. Én sem hozom fel hogy gerjedsz a szoknyákra - néztem rá szúrósan.
- Tényleg, az itt van nálam - vigyorodott el, majd kezemnél fogva húzni kezdett vissza a szobába.
- Ugye nem akarsz most...lefeküdni velem - kérdeztem zavartan. Még mindig furcsa kimondanom.
- Sajnos nem lehet - rázta meg a fejét.
- Miért? - kérdeztem, mire Chan felnevezett.
- Ohh, szóval te is akarod - ültetett le az ágyra. - Nem akarom, hogy anyáék meghalják a csodálatos hangod - mondta, majd fülemet kezdte ingerelni.
- Tessék? - toltam el magamtól. - Itt vannak a szüleid? - kérdeztem, mire bólintott. - És ezt mikor akartad elmondani?
- Nyugi - simított combomra, ami csupasz volt - Nem hiszem hogy találkozni fogsz velünk, de ha igen, akkor meg elmondok mindent.
- Mi mindnek? - kérdeztem. Kissé megijedtem. Mit akar Chan mondani a szüleink.
- Azt hogy a barátom vagy - mosolyodott el, majd megcsókolt.

A csókja teljesen elkábított, és mire újra észhez tértem, már a háton feküdtem, Chan pedig rajtam. Keze szépen bevándorolt a pólóm alá és lassan haladt felfelé, egész addig, amíg el nem ért a célhoz.
- Chan - húztam meg göndör tincseit, mikor elkezdte morzsolni a bimbóim.
- Igen? - vált el nyakamtól, majd a legártatlanabb fejével nézett rám.
- Engedj el - mondtam - Nem akarom hogy felizgulj, aztán meg ki tudja mi lesz - csóváltam meg a fejem.
- De Jeongin - fúrta fejét ismer nyakamba, és a keze se ált le. - Ellenállhatatlan vagy - csókolt hajlatomba.
- Akkor gyakorolj egy kis önkontrollt - toltam el magamtól nehezen.
- Szívtelen vagy - ducizott be.
- Mert elraboltad a szívem - mondtam ki, de azon nyomban meg is bántam. Jézus, de nyálas vagyok.

Chan közelebb jött, majd combomra simított.
-Ez kölcsönös Jeongin - mondta ki a nevem olyan hangsúllyal, amit eddig még soha nem hallottam. Megdermedt bennem a levegő majd ismét Chan ajkán találtam az enyéimeket.

- Annyira jó ez a hajszín - borzolta össze hajam. - Tökéletesen illik hozzád - mosolyodott el.
- Jól van, fényezd csak magad - forgattam meg a szemem.
- Éppen téged dicsérlek - ütötte meg a fenekem. - Jól nézel ki.
Elmosolyodtam, majd bele túrtam a hajában.
- Hát igen, a vöröstől még dögösebb vagyok - vontam vállát.
- Ohh, szóval dögös? - húzta fel Chan a szemöldökét.
- Miért nem így gondolod?
- Inkább aranyos - csípte meg a pofim.
- Nem vagyok aranyos - löktem el a kezét.
- Dehogynem - nevetett fel. - Aranyos gyerekarcod van.
- Nem vagyok gyerek - pufogtam. Jó de az vagyok, viszont nem szeretem ha úgy kezelnek mint egy öt évest.
- Dehogynem. Kis aranyos tizenhat éves - fúrta fejét a nyakamba.
- Tizenöt - motyogtam, mire Chan felkapta a fejét.
- Tizenöt vagy? - kérdezte meg lepődve, mire bólintottam. Chan lemászott rólam, mire kérdően ültem fel.
- Most mi a baj? - néztem rá.
- El sem hiszem hogy megrontottam egy kisfiút - járkált oda-vissza a szobába.
- Nem vagyok kisfiú - förmedtem rá.
- Akkor értem miért nem tudtál elélvezni - motyogott. - A tested még nem tart ott. Volt egyáltalán magömlésed - nézett rám.
- Persze hogy volt - néztem rá dühösen. Nem értem miért kell ezen így fennakadni. Most mi a baj azzal hogy tizenöt vagyok?
- Miben más az ha tizenhat lennék? Egy év plusz, mínusz nem számít.
- De igenis számít.
- Nem értem most mi a bajod - meredten rá.
- Az hogy nagyon fiatal vagy. Nem akartalak ilyen kicsikét így megrontani - csóválta meg a fejét.
- Nem rontottál meg - tiltakoztam.
- Dehogynem - vágta rá. - Mikro lesz a szülinapod? - kérdezte.
- Február nyolc - feleltem.
- Jó, akkor addig nem fekszünk le - állt meg előttem, mire én felálltam.
- De az még több mint két hónap - meredten rá. - Ezt nem teheted velem.
- Micsodát? - kérdezte Chan.
- Azt hogy megvonod ezt tőlem. Eddig csak azért csináltuk mert te rég nem voltam együtt senkivel, és már hiányoltad. Most meg mikor rám untál akkor két hónapig hozzám se akarsz érni. Annyira önző vagy! - néztem a szemébe.
- Ez nem csak rólam szól - mondta, mire megráztam a fejem.
- Ez az egész kapcsolat csak rólad szól. Ha nevezhetem egyáltalán kapcsolatnak.
- Ezt vond vissza - mondta Chan és egyre idegesebb lett.
- Miért, nem így van?
- Nem Jeongin, kurvára nem így van - emelte meg a hangját.
- Oh, szóval elég idős vagyok ahhoz hogy kiabálj velem és csúnyán beszélj, de ahhoz nem hogy megdugj, ahogy azt eddig is csináltad - emeltem meg én is a hangom.
- Én soha nem dugtalak meg Jeongin. Soha! Mi sexeltünk. Mindig figyeltem arra hogy neked is jó legyen, és úgy csináltam hogy te is élvezd. Szóval ne nevezz önzőnek - mondta egyre mérgesebben. Éreztem hogy lekéne állnom, de nem akartam. Nem veszítettem.
- Lekötelezel, hogy figyelsz rám is. Azt hittem ez egy alap dolog - mondtam gúnyosan.
- Törődők veled. Minden nap hozlak és viszlek a suliba.
- Megkértelek rá valaha is?
Chan vett egy nagy levegőt, majd kifújta.
- Nem kellet megkérned rá. Azért csináltam, mert szeretlek.
- Ha szeretnél figyelembe vennéd az én érzéseim. De te kijelented hogy két hónapig semmi. Az nem is érdekel hogy nekem ez hogy esik?
- Miért Jeongin, hogy esik - sóhajtott. Még ő kötelez le hogy meg hallgat.
- Szarul! Nagyon szarul! - mondtam. - Hozzászoktam ehhez az egészhez és nem tudom elképzelni hogy leállnánk.
- Szóval te rávagy függve a szexre. Szóval lényegében kihasználsz hogy valaki megrakjon. És még én vagyok az önző. Ha ennyire hiányzik a sex, akkor miért nem fekszel be valaki alá - förmedt rám. Ez most nagyon szarul esett. Miért vág ilyeneket a fejemhez. Mintha engedném hogy más hozzámérjen.
- De én nem akarok mást. Én téged akarlak! - fogtam meg a kezét.
- Akkor vársz két hónapot, mert én addig fogok veled lefeküdni. - húzta ki kezét az enyémek közül.