Az alku

12

Jeongin

Négy napja nem beszéltem Cahnnal, és be kell vallanom, hogy hiányzik. Igaz, hogy nagyon megbántott, és még most is fájnak a szavai, de én is csúnyán viselkedtem. Nem tudom mi ütött belém...

Úgy döntöttem, hogy ma beszélek vele és bocsánatot kérek tőle. És mivel ma ugyan akkor végzünk, ezért pont jól fog kijönni.

A tervemnek köszönhetően egészen boldogan sétáltam az iskola felé. Elég gyorsan oda is értem, és egyből a termünk felé vettem az irányt.
- Többiek? - kérdeztem Seungmint, mikor odaértem a padomhoz.
- Hyunjin beteg, Felixet nem tudom - válaszolta szomorúan. Szegénykém. Seungmin és Hyunjin mindig együtt vannak. Ha nincsenek egymás közelében, akkor szororúak lesznek. Nyálasnak hangzik igen, de szerintem egyáltalán nem az. Látszódik hogy igazi lelkitársak!

A harmadik szünetben úgy döntöttem, hogy ráírok Felixre. Őszintén szólva aggódok érte. Remélem nincs semmi baj....

Nem érkezett válasz egészen a következő szünetig.

_felix_

Uhh bocsi, elfelejtettem szólni
A mai napot ellógom, de holnap már megyek
Puszilok mindenkit <3

- Felix ellógja a napot - mondom Seungminnek.
- Biztos találkozik valakivel - motyogja.
- Ezt, hogy érted - néztem rá.
- Randizik.
- Mi?! - kerekedett ki a szemem - Felix randizik valakivel és nem szólt??
- Nyugi, ez nem biztos. De szerintem igen. És úgy is elfogja mondani - mosolygott Seungmin.
- Igen, igaz - bólintottam. Ha Felix azzal randizik, akire gondolok, akkor tényleg el kell hogy mondja.

A nap amúgy gyorsan eltelt. Jó volt egy kicsit kettesben is beszélgetni Seungminnel, de ez nem azt jelenti, hogy a többiek nem hiányoztak.

Mivel ma különböző időpontban eszünk Chanékkal, ezért csak ketten voltunk az asztalnál. Vagyis az elején igen, aztán megjelent Jisung.
- Seungmin te is látod? Egy félisten leereszkedett hozzánk - mondtam, vigyorogva.
- Ne nézz, oda elvakít a fénye - szállt be a játékba Seungmin is.
- Nagyon viccesek vagytok - forgatta meg szemét Jisung. - Hol van Hyunjin? - kérdezte.
- Beteg - mondta Seungmin szomorúan.
- Sajnálom - bólintott Jisung.
- Esetleg Changbinrol tudsz valamit? - kérdeztem, mire Jisung teljesen megváltozott.
- Hát - kezdte vigyorogva - Ma nem jött suliba, mert „nem érezte jól magát", de persze ez fúl kamú. És egész végig azon gondolkodtam, hogy hol lehet. És hallottam, hogy Felix sincs itt, és akkor már összeállt a kép - mondta lelkesen.
- Tehát szerinted együtt vannak - mondtam, mire bólintott.
- Biztos vagyok benne - mondta.

Na igen, Felixnek lesz miről beszámolnia.
- Szép gyűrű - dicséri meg Seungmin az ékszert.
- Köszönöm - mosolyodott el Jisung - Minhotól kaptam.
- Ez annyira aranyos - ujjongott. - Mindig is bírtam az ilyen kis dolgokat - mosolygott.
- Akkor már együtt vagytok? - kérdeztem Jisungot.
- Hát... - tűrte füle mögé egyik kusza tincset - Valami olyasmi - pirult.
- Uuuu - néztem rá. - És volt már....
- N-Nem dehogy - lett még vörösebb az arca.
- Ahhha - bólogatott Seungmin.
- Tényleg nem - motyogta Jisung. - Jó talán egy kis tapi, de semmi több - adta meg magát.
Nem tudtam nem mosolyogni. Olyan jó így látni Jisungot. Igaz nem rég óta ismerem, de úgy érzem elég könnyen megtaláltuk a közös hangot. És a barátaimmal is, aminek nagyon örülök!

Ebéd után elköszöntem Seungmintől, aki egyenesen Hyunjinhoz megy. Én még egy kicsit ráérek, hisz előbb lett vége az utolsó órámnak.
A maradék időmet a teremben töltöttem, és a házikat csináltam.

Épp a matek könyvet csuktam be, mikor is éreztem hogy pisilnem kell. Így hát megindultam a mosdók felé.
Nem kellet sok idő, gyorsan megvoltam. Kezet mostam, majd megtöröltem, és már léptem is volna ki az ajtón, de valaki kinyitott.