Szent Johanna gimi - Kinga szemszöge

KEZDET Szeptember 16. kedd

Minden nap a reggellel kezdődik, ez azonban mégsem. Szokásommá vállt a hajnali futás, amit eredetileg kibúvóként találtam ki. Meg kell mondjam, egész jól megy. Egyre több kört tudok a ház körül menni úgy, hogy nem fáradok el, ráadásul Kopornay elsőre kínzó órái egyre könnyebbek.

Futás után visszamentem a házba kicsit kifújni magam. Ittam egy pohár vizet. Majd kettőt. Majd ittam egyet egy harmadik pohárral is, végül az arcomat vizeztem be.

Miután az egekbe röpítettem a vízszámlánkat, a tükörbe nézve hátrahőköltem. A hajam szanaszét állt, az arcom enyhén piros volt. Amit máskor olyan szoros copfba tudtam tartani, most szinte szétesett. Oké, ez egy erős túlzás, de én tragédiaként is meg tudom élni, így sürgősen csinálnom kellett valamit. Az órámra pillantva unottan vettem tudomásul, hogy nincs időm rendbe szedni magam, ezért ki kellett találnom egy könnyebb megoldást.

Kitti éppen akkor sétált be a konyhába. Fáradtan kinyitotta a hűtőt, majd kivett belőle egy túrórudit. Simán átsiklott volna a tekintetem rajta, de...

- Jó reggelt! - könyököltem mellé a konyhapultra, mire csak teli szájjal intett egyet. - Jól néz ki a hajad.

- Ja, most találtam pár hajpántot a szobámban. Szuper, nem? - nyelte le a falatot.

- Úgy érted van még több is? - vontam fel a fél szemöldököm. A húgom tulajdonképpen mini önmagam, és ha rajta tűrhetően néz ki a fején a hajpánt, akkor nekem is. Kitti először értetlenül nézett rám, de aztán megvonta a vállát, és visszarohant a szobályába.

- Kösz - vettem el tőle a felém nyújtott hajpántot, majd a vállamra dobtam a táskám, és az ajtó felé vettem az irányt. De ott eszembe jutott egy pár perccel ezelőtti kép, amit nem hagyhattam szó nélkül, úgyhogy visszafordultam. - Amúgy meg egyél mást is. Egy túrórudival nem laksz jól.

Válaszul egy unott szemforgatást kaptam, majd elmentem.

A suliba szinte berontottam, annyira késésbe voltam. Legalábbis azt hittem, mert a rendszeres futás a gyorsaságomon is javított valamit, így hamarabb értem be az aulába, mint gondoltam. Máday tekintete szerencsémre átsiklott felettem, ezért azonnal a terembe mentem. De ott óriási meglepetés ért.

Csend volt. Semmi káosz. Ricsi, Cortez és Dave az utóbbi telefonján néztek videót, Virág és Reni csendben beszélgettek, Neményi olvasott. Jacques Gábornak magyarázott franciául, Zsolti Robival és Andrissal bütyköltek valamit a távirányitón, amit kivételesen nem tettem szóvá.

Én kicsit értetlenül ültem le a padomra, hogy előkészüljek az első órára. És akkor minden világossá vált. Az órarenden az első óra irodalom volt, és tegnap beadtuk a Rómeó és Júlia házidolgozatunkat. Azt azért mégsem gondolhatja mindenki, hogy ennyi idő alatt kijavította mindenkiét!

Ezúttal azonban én tévedtem. Kardos a szokásosnal is komolyaban érkezett a terembe, ami bennem valamiért rossz érzést keltett. Nem magam miatt aggódtam, hiszen tudom, hogy jó lett, ráadásul még a külalakra is volt időm. Én amiatt tartottam, hogy az egész osztályra ideges lesz.

- Mint már mondtam, a dolgozatra két jegyet kaptok, fogalmazásra, és helyesírásra. - kezdett bele Kardos, majd erőteljesen levágta az asztalra a vaskos papírkötetet. Kijavította. Ennek az embernek nincs magánélete? - Akkor kezdeném is. Neményi!

Neményi unottan felnézett a könyvéből, amit mellesleg a pad alatt olvasott.

- Igen?

Hát persze, tény, hogy a fiúk álltalában nem tudnak több dologra koncentrálni, ha mégis, akkor kevésbé mint a lányok. Ő is csak az olvasásra figyelt, de így is hibátlanul leéretségizhetne a héten.