Szent Johanna gimi - Kinga szemszöge

KEZDET Október 1. szerda

Ez a mai nap... Hol is kezdjem? Érzelmesre sikeredett. Gyűlölöm az egészet, akkor is, ha némileg megoldódott.

Már több mint egy hete történt a Ricsivel való szövetkezésünk, és azóta semmi nem történt. De konkrétan semmi, amit meg tudnék említeni. Ricsi mindenféle random ötletekkel előáll, hogy összehozza Cortezt és Renátát, de egy idő után meguntam és elküldtem.

Reggel, a suliba érve Dináék azonnal magukhoz hívtak. Ezen nem csodálkoztam annyira, ha szükségük van rám, azonnal engem keresnek.

- Segítened kell! - vágott bele azonnal.

- Neked is jó reggelt - morogtam, de ő csak legyintett. - Mire kellenék?

- Nem mondtál semmi infót Cortezről - kezdte sértődötten, mire én unottan megforgattam a szemem.

- Mégis mit mondhattam volna? Nem lehet róla ódákat zengeni. Flegma, és nem ért máshoz csak a rajzoláshoz, van tanár, aki utálja, ő ezt élvezi és jót röhög a világon.

- Na, éppen ez az! Ezt titkoltad el előlem - kiabálta mérgesen.

- Mit kezdtél volna ezzel? - értetlenkedtem. Aztán szörnyű gondolatom támadt. Ne! Ennyire nem lehet hülye. - Ugye nem azt akarod...

- Pontosan azt akarom - vigyorgott.

Hogy mi ez? Ez, a világ legostobább ötlete. Ilyenre is csak egy bolond szerelmes képes. Olyan lesz mint ő. Mint Őnagysága, A Tökéletest Is Meghaladóan Tökéletes Cortez.

És hogy miért? Miért ne? Végülis mindig találkozhatnak. Ugyanabba az osztályba járnak, jó barátságba vannak, egy alkalomnál többször beszéltek, tudják a másik stílusát, hogy mit szeret... Ja várjunk csak. Nem is!

Megforgattam a szemem, majd elindultam az aulába. Még a lépcsőig sem jutottam el, de már záporoztak rám a gratulációk. Ugyan nem tudtam miért, de mindet megköszöntem. Amikor pedig felmutattam a belépőkártyám, a homlokomra csaptam. Megjelent a suliújság októberi száma, benne az én cikkemmel. Gondolkodás nélkül vettem egyet magamnak, majd az osztály fele vettem az irányt. Mindenképpen tudni akartam, hogy sikerült.

Az osztályba lépve a szokásos hangulat várt. Renáta olvas, Virág a padra fektetett fejjel aludt, Cortez zenét hallgatott, Dave és Zsolti valamelyikük telefonján valami videón röhögtek. Andris és Robi meglepetésemre valami filmet néztek a tévénken, nem értem hogy csinálták, tudtommal nem lehet más csinálni rajta, mint Borrelt nézni. Ricsi érkezésemre felkapta a fejét, miközben a száját szólasra nyitotta. Én egy mogorva pillantást vetettem rá, majd a helyemre siettem.

Átlapoztam az újságot. Neményi cikke hosszú volt, de nem igazán találtam bármilyen hibát. Renátáé tényleg jó, végül pedig megfogatta a tanácsom, és a javasolt zenét írta be. Ez büszkeséggel töltött el, de ez feleannyi sem volt, mint amikor a saját cikkemet láttam. Tökéletes volt, a képeket a szövegbe beleszúrták, miközben halloweenos keretet kaptak. A cím cifra betűkkel volt, a betűk fekete alapon narancssárgák, ami így leírva talán csúnya, de az újságban igenis jól nézett ki. Elégedetten tettem el a táskámba, majd előkészítettem a cuccom.

Az első óra Kardossal volt. Érdekes, hogy elmaradt a szokásos rutinja, amikor is Cortezt felelteti. Ez látszólag nem csak engem lepett meg, hanem őt magát is, de óra végén mindenre fény derült.

- Antai-Kelemen, Szatmáry, Rentai és Neményi marad, a többiek a termen kívül élvezik a szünetet - közölte.

Kissé értetlenül sétáltam a tanári asztalhoz és vártam a folytatást. Cortez a szokásos flegma stílusába állt, Neményi unottan, Renáta pedig érdeklődve várt. Nem, szerintem nem Kardos érdekelte, inkább, hogy a neve egy mondatban szerepelt Cortezével. Zseniális.