Szent Johanna gimi - Kinga szemszöge

KEZDET Október 8. szerda

Felhívás!
Kedves Olvasó!
Kérlek az ezutáni fejezetet NE ugordd át! Sokat segítenél az itteni munkásságaimban.
Előre köszönöm!

~•°•~

Nem terveztem a tegnapi napot hosszan leírni, szóval csak röviden...

A hétfői hiányzások folytatódtak, és kedden már Ricsi és Neményi sem jött suliba. A strébert nem sajnáltam. És ha ezt én mondom valakire... Viszont Ricsi azért jöhetett volna. Már meg akartam beszélni vele a dolgokat. Egy önző barom voltam, én tehetek róla. Aztán meg őt vádoltam. Fura ilyet hallani tőlem, ugye? Ja, szerintem is.

A tegnapi hiánya miatt elég dühös voltam, szóval le is hordtam az osztályt.

Ééés... Igen, sikerült ma is bal lábbal kelnem. Hogy miért? Mert konkrétan legurultam az ágyról, és pont úgy voltam helyezkedve, hogy a bal lábam érjen először padlót. És az megint egy másik kérdés, hogy miért gurultam le. Tegnap reggel óta lüktet a fejem, a tapasztaltabbaknak ezt már nem kell magyaráznom...

A következő meglepetés pedig az volt... Na jó, talán ez már szokásos lesz. Kitti megint nem volt otthon. Apa szerint hamar ment suliba, és nem is akarta, hogy elkísérjék. Úgy érzem, hogy Renátát és Cortezt letudva utána fogok nyomozni.

Anya munkába menet kirakott a sulinál, hiába tiltakoztam, hogy megyek én is gyalog. Viszont a suli előtt, ki gondolta volna, mégegy kellemes meglepetés.

- Kinga! Szemem fénye, szép virágszál! - üdvözölt Dave, mire felhúztam a szemöldököm. Ricsi, Cortez és ő már itt voltak, és minden jel arra utalt, hogy szeretnének valamit.

- Bökd ki!

- Van ma franciánk? - kérdezte.

- Van - vontam meg a vállam.

- És volt házi?

- Adtak fel, nem is keveset.

- Ó, ha nem is keveset, akkor talán gyorsíthatnál a tempón, és odaadhatnád most is - vigyorgott angyalian Dave. Nekem elkerekedtek a szemeim, majd szúrósan néztem rá. - Vagy adhatod később is.

- Egy egyszerű kérdésre válaszolj Felmayer. Úgy nézek ki, mint Renáta? - A második mondatot, szinte kiabáltam, miközben magamra mutogattam. Dave behúzott nyakkal a fejét rázta. - Igen, nagyon jól látod - bólogattam mostmár normális hangnemben. - És tudod mi még a hihetetlenül megdöbbentő információ? - Ismét fejrázás. - Hogy nem is leszek. Ami azt jelenti, hogy nem foglak rászoktatni arra, hogy ne írj házit. Ha magadtól nem csinálod meg, más se fogja. És tudod miért? - kérdeztem már szinte szájbarágóan, mire ő megint csak a fejét rázta. Szerintem nem is tud mást csinálni már. - Mert ezzel vele szúrsz ki. És ha jól gondolom, te nem akarsz kiszúrni Renátával. - Dave most bólogatott. - És te, Cortez?

- Nem... terveztem - húzódott arrébb a fiú.

- Ricsi? - néztem kérdőn rá, mire védekezően a fejét rázta. - Na látjátok. Tehát egyikőtök sem akar rosszat a másiknak. És vajon miért nem?

- Sziasztok! - köszönt Renáta. Nem igaz, nem hallja, hogy épp beszéltem? Bár elnézve... Lehet, tényleg nem hallotta.

- Reni, ó Reni de örülök neked! Végre! - lépett mellé Dave. - Szörnyű hibát vétettem. Elkértem Kinga franciaháziát - kapott a szívéhez, mire a másik kettő felröhőgött. Én csak megforgattam a szemem. - És azóta beszél!

Dave dramatikus előadása egyáltalán nem tetszett. Kicsit másképp kifejtettem a véleményemet, mire kijelentette, hogy ő nem akar tanulni. Aztán egy idő után azt hittem leesett neki a tantusz.