Szent Johanna gimi - Kinga szemszöge

KEZDET Szeptember 23. kedd

Mára már teljesen szokásommá vált a hajnali futás. Sokkal energikusabbnak éreztem magam, pedig elvben, ha hamarabb kelek, fáradtabb is leszek. Hát... Íme a bizonyíték ez ellen!

Ma azonban nem mentem futni, de korábban keltem. A suliujság halloweeni számához írtam meg a cikkem. Már régebben kiosztották a feladatokat, az enyém a Halloweenhez kapcsolódó jelmezek és dekorációk leírása és bemutatása, mivel a feladathoz kaptam egy fotóst is. A fotóst egyébként Daninak hívják, és a 12/a- ba jár. Már régebben egyeztettünk, hogy miről írok, hogy ne térjen el a cikk a képektől.

Neményi Halloween történetét választotta, az a-s Krisztiánnak a töklámpás készítéséről kell írnia, Renáta pedig könyv - , film - , és zeneajánlót készít. Azért valljuk be, hogy Renáta választhatott volna jobbat is, mert a könyvajánlóval még csak-csak meglesz, de a másik kettő... Mit ne mondjak, érdekesek lesznek.

Reggel csak felkaptam a befűzött mappám, amibe az ötleteim vannak, összefogtam a hajam, majd kirohantam az ajtón. Érdekes amúgy, hogy a hajam az, amire sok időt szánok, még a reggelimet is útközben ettem meg.

Néhány felsőbbéves már kinn ácsorgott. A lépcsőknél megpillantottam Ricsit, aki a fülhallgatójával babrált valamit. Én csak intettem neki, de a megjegyzésétől megtorpantam.

- Mi ez a korai lánycsődület? - morogta, inkább csak magának, de elég hangosan, hogy halljam.

- Parancsolsz? - vontam fel a szemöldököm.

- Én? Semmit sem. - tette fel védekezően a kezét. Én unottan megforgattam a szemem. - Kéne?

- Arg... Mit mondtál? - förmedtem rá, hátha úgy megérti.

- Csak megjegyeztem, hogy sűrűn jönnek ma a lányok. Fél perce ment fel Regi.

- Kicsoda? - értetlenkedtem. Nem emlékszem, hogy találkoztam volna bárkivel, akit így hívnak. Biztosan egy nyomi, ha már arcot sem tudok csatolni egy névhez.

- Az osztálytársunk. - felelte komolyan Ricsi, aztán elröhögte magát.

- Hülye! Az Renáta. - hadonásztam a mappámmal mint egy őrült. Komolyan ennyire csökkentértelmű osztálytársaim vannak?

- Tudjuk. De meg akartuk viccelni. - mondta még mindig röhögve. - Eljátszottuk Cortezzel és Zsoltival a hülyét, hogy nem tudjuk Reni nevét és állandóan Reginek hívtuk. Bár... Csak remélem, hogy figyelt.

Én döbbenten álltam. Nem hittem volna, hogy egy ilyen éretlen vicc, akár még meghatározó pillanat is lehet. Ha Renáta hallotta, az egyet jelent.

- Nektek teljesen elment az eszetek? Milyen első benyomást akartatok kelteni szegény Renátában? Szerintetek ez jólesett neki? Vagy neked ez jó érzés lenne? - kiabáltam rá, mire a mellettünk elsétáló Gondos tanárnő egy pillanatra megállt, majd miután továbbment, motyogott magaban olyasmit, hogy ,,ezek a gyerekek reggel is milyen jó erőben vannak".

- Te meg miről beszélsz? - értetlenkedett, mára már normálisan Ricsi.

- Á, semmiről. - feleltem gúnyosan. - Csak arról, hogy kinyírtad Renáta szerelempillangóit.

Csak Ricsi döbent arckifejezéséből tudatosult bennem, hogy az utolsó momdatot hangosan mondtam ki. Francba. Idegesen elindultam a lépcsőn, hogy minél hamarabb távol tudhassam ezt a kellemetlen szituációt. A lépcsőfordulóban azonban Ricsi megállított.

- Állj már meg! Az előbbit arra értetted, hogy...

- Bármire is értettem, tudom, hogy te úgysem adod tovább. - vigyorodtam el erőltetetten, remélve, hogy érti a célzást, miszerint az itt elhangzottakról nem beszél. Senkinek.