Átkos szerencse

0

- Nyugalom anya! Nem lesz semmi bajunk. 23 éves felnőtt nő vagyok! Csak megbirkózok azzal a feladattal, hogy figyelek a húgomra miközben bulizunk. - magyaráztam édesanyámnak, miközben boci szemekkel próbáltam hatni a döntéshozatalára.

- Jó, rendben! DE - emeli fel mutatóujját és az orrom elé helyezi, fenyegetést imitálva. - A telefon felhangosítva! Óránként hívtok, és egy kortyot sem ihat!
- Persze anfikám. Mindent úgy csinálunk ahogy mondtad. - bújtam oda hozzá és megöleltem. - Akkor indulunk is. Puszi.
Karon ragadtam a húgom és elindultunk az éjszakába. Ma volt a mini másomnak a ballagása és megígértem neki, hogy a mai napon tinivé avatom.

Igen, tényleg a másom! Annak ellenére, hogy 9 év van köztünk akár ikrek is lehetnénk. Mindkettőnknek barna hajunk, - bár inkább mondanám olyan semmilyen színűnek, mert se nem barna, se nem szőke, de még szőkés-barnának se mondanám - kékes-zöld szemünk van, ami a hangulatunkra változtatja árnyalatát, testalkatban is hasonlítunk. Bár míg nekem megadatott, hogy van fenekem és mellem is, addig húgomnak csak feneke van, de nyilván ahogy idősödik úgy fog megváltozni a teste is. Nem mondanám egyikkőnket se daginak, de a gebékhez sem sorolnám magunkat. Pont van rajtunk mit fogni, pont ott ahol kell.

- Nessy! Itt a taxi. - rázott ki hugicám a gondolataim közül.
- Hát akkor meg mire várunk?! Gyerünk befelé!- tuszkoltam be Izt a gépjárműbe.
- Szép estét a hölgyeknek. Hova vihetem önöket? - fordult hátra az alkalmi sofőrünk egy szelíd mosollyal az arcán.
- A Blood and Hell- be legyen kedves. - adtam utasításba. A sofőrsrác visszafordult, így figyelmét újra az útnak szentelte. Lassan kigurult az étterem elől, ahol a ballagási est-ebédet fogyasztottuk a családdal és a rokonokkal.

Nem szólt senki az út során, csak a rádió halk zúgását lehetett hallani. Figyelmemet teljesen a külvilágnak szenteltem az ablak túloldalán. Rengeteg gyereket láttam fekete fehér ruhákban akik éppen az elegánsan kirittyentett szülőkkel sétáltak az utcán, vagy épp diáktársaikkal csoportba verődve indultak el a kedvenc szórakozóhelyükre megünnepelni az utolsó együtt töltött sulis napjukat. Ilyenkor tesznek meggondolatlan esküket, miszerint soha nem fogják elfelejteni a másikat, és, hogy mindig legjobb barátok maradnak. Ez mind kamu! Örülnek, hogy végre kiszabadulnak a 8 évnyi elnyomás alól, és új iskolába kezdhetnek "új életet", hisz senki nem fogja tudni, hogy kik ők és, hogy milyenek. Azok lehetnek akik akarnak. Tudom, hisz én is ugyan ilyen voltam.

Emlékszem az én ballagásomra, igaz kissé homályosan és sajnos nem azért mert az elmúlt évek megfakították az emlékeket, hanem azért mert töménytelen mennyiségű piát elpusztítottunk akkor. Nem is voltak szebb napjaim akkoriban. A ballagási beszéd után, - amit a mélyen tisztelt igazgatónő tartott, és kín keservesen végig kellett ülnünk - fogtuk magunkat az egész évfolyammal, és átsétáltunk az iskolánk melletti ligeten, csak és kizárólag azért, hogy a túloldalán lévő hatalmas kútban megfürödjünk. Ez hagyomány volt nálunk, ezzel jelképeztük azt, hogy végre lemoshattuk magunkról azt a keserves 8 évet és "tisztán", újult erővel kezdhetünk neki a gimnáziumnak.

- Megjöttünk! - szólt a sofőr és lefékezett a disco előtt.
- Köszönjük a fuvart. További szép estét. - nyújtottam felé az összeget, hogy kifizethessem az utat. - Az apró a magáé.
- Köszönöm. Jó szórakozást. - intett az ablakon keresztül, majd azzal a lendülettel gurult is tovább.

- Na készen állsz életed legelső és egyben legnagyobb bulijára? - fordultam oda Izzyhez. Láttam rajta, hogy nyugtalan, ezért bíztatóan a vállára helyeztem a kezem. - Mi a baj?
- Nem vagyok még 18 Nessa. Nincs az az isten, hogy be engedjenek! - elkezdte tördelni ujjait a teste előtt.
Kerek szemekkel állok mellette és csak nézem idegességtől ködös arcát. Most komolyan csak ettől retteg?
- Iz, te most komolyan attól félsz, hogy nem engednek be? Hahó! Az egy szem nővéreddel jöttél bulizni, akinek történetesen ez a club a törzshelye. Ráadásul megígértem, hogy rendesen megünnepeljük a ballagásod, ami annyit jelent, hogy holnapra nem fogsz emlékezni semmire! - két kezembe helyeztem arcát és csak figyeltem, ahogy szeme megtelik bizalommal és egész teste megenyhül előbbi beszédemtől.
- Igazad van! Ma igen is megtörténik. Elvesztem a szüzességem!
- Sssh! - próbáltam csitítani a hirtelen nagy önbizalmú testvéremet. - Ne kiabálj! A végén még azt hiszik futtatlak! Nem szexelni hoztalak ide, hanem piálni!
- Jó oké, bocsi! - kiskutya szemeket meresztett rám, mert tudja azoknak nem tudok ellen állni.
- Megbocsátok, de ha lehet bent ne tégy ilyen meggondolatlan kijelentéseket! - azzal megsimogattam a hátát és már szedtük is a lábunkat a bejárati ajtó felé.