Átkos szerencse

3

Kerek szemekkel álltam a férfi előtt és csak a felém nyújtott virágot bámultam. Ez volt a kedvenc fajtám a rózsák között. Felpillantottam a férfire, de arcáról most sem tudtam leolvasni semmit. Zöld íriszeit az enyéimbe fúrta és csak várt.

- Köszönöm szépen. Miért kapom? - beleszippantottam a virágba, mely boldogsággal töltött el.

Elindultam a konyhaszekrényem felé, hogy egy vázát keressek amibe bele tudom tenni. Miután megtöltöttem a kristály vázát vízzel, belehelyeztem a rózsát és a konyhapultra raktam. Daniel felé fordultam és vártam válaszát.

- Bocsánatom jeléül. Nagyon röstellem ami tegnap este történt. - hangja kimért volt még is gyengéd.
- Nem az ön hibája. Nem tehetett volna ellene semmit sem. Szimplán csak egy gerinctelen féreg képes kezet emelni egy nőre. - hangom elhalkult.

Eszembe jutott az álmom. Abban is egy férfi kezet emelt rám, ráadásul nem gyengéden. Karjaimmal átöleltem magamat és dörzsöltem a vállam, mint ha fáznék. Nem tudom meddig állhattam így, a gondolataimba merülve, de arra eszméltem fel, hogy Daniel közvetlen előttem áll és kezét gyengéden rásimította kézfejemre. Csak néztük egymást. Nem szóltunk egy szót sem de mégis, mintha szemeink kommunikáltak volna. Húgom krákogása szakította félbe a pillanatot.

- Elnézést. Nem akarom megtörni ezt az idilli pillanatot, de csak azért engedtem be magát, mert meggyőzött, hogy maga csinálja a világ legjobb reggelijét. - Izzy összekulcsolta maga előtt a kezét. Így úgy nézett ki mint egy öt éves aki követeli a kinézett csokiját.
- Igaz. - Daniel ellépett előlem és a tűzhelyhez ment. Letette a kész reggelit az előre megterített asztalra, majd rámutatott a székekre jelezvén, hogy foglaljunk helyet. Volt itt minden mi szem-szájnak ingere. A rántottával kezdve, tükörtojáson és bacon-ön keresztül, a palacsintáig. Nem is gondoltam volna, hogy egy férfi képes ilyesmit csinálni.
- Nem tudtam, mit szeretnének enni, ezért mindenből csináltam ami a specialitásom. - széles mosollyal az arcán foglalt helyet mellettünk.

Rövid vacillálás után eldöntöttem, hogy a palacsintákból eszek először. Kiszedtem párat a tányéromra, majd tekintetemmel az asztalt fürkésztem. Daniel látván, hogy keresek valamit, felpattant helyéről majd megszólalt.

- Elfelejtettem a baracklekvárt és a csoki öntetet. - pár másodperc múlva visszatért a két hiányzó hozzávalóval, ami nélkül számomra nem palacsinta a palacsinta.
- Honnan tudta? - értetlen pillantásokkal követtem mozdulatait miközben elém helyezte a lekvárt és az öntetet.
- Én is így szeretem. - láttam rajta, hogy vacillál a válaszon. Nem gondoltam volna, hogy más is így szereti a palacsintát.

Miután befejeztük az étkezést, felálltam és elkezdtem összeszedni a mosatlant. Az összes piszkos tányért behelyeztem a mosogatógépbe. Mikor megfordultam ránéztem a húgomra aki éppen készülődött.

- Nessy, ugye haza viszel? - farmer kabátját már a kezében tartva várt az előszoba küszöbén.
- Persze, csak adj pár pillanatot míg elkészülök. - azzal irányt vettem a fürdőm felé.

Gyorsan fogat és arcot mostam, és kifésültem hosszú hajamat, amit utána egy erős lófarokba kötöttem meg. Felvettem egy agyon szaggatott farmernadrágot, hozzá egy fehér, spagetti pántos trikót. Kiléptem a fürdőből és csodálkozva figyeltem Danielt, aki még mindig a lakásomban volt.

- Elvihetem a hölgyeket? - szeme sarkában megjelentek az apró ráncok, de láttam rajta, hogy nagyon próbálja visszatartani a mosolygást.
- Nem kell fáradnia. Van autóm nekem is. - épp nyúltam volna a slusszkulcsért.
- Nem fáradság. Amúgy sincs semmi dolgom. - most már kiengedte azt a félmosolyt. Az arcán meg jelent egy kis gödröcske. Milyen aranyos.
- Rendben. - sóhajtottam egy nagyot. Valahogy úgy éreztem, hogy ez a férfi mindent megkap amit akar.