Átkos szerencse

4

*Daniel szemszöge*

Reggel miután felébredtem, csak ültem az ágyamon és gondolkoztam, ahogy az elmúlt hat év minden napján szoktam. Felidézem a régi életemet amikor még boldog voltam és mindenem meg volt. Elmélkedésemet az ajtón való kopogás szakította meg.

- Daniel. Bejöhetek? - hallottam meg egy férfi hangot. Nagy sóhaj után, kikászálódtam az ágyból, majd beengedtem zaklatómat.
- Jó reggelt Nate. Gyere beljebb. - kezemet kinyújtva invitáltam beljebb legjobb barátomat.

Natthen-nel születésünk óta ismerjük egymást. A szülei apámnak dolgoztak, ennek köszönhetően ismerték meg egymást. Nate utánam született pár hónappal, de még is olyan nekem mintha a bátyám lenne. Akár az életemet is rábíznám, hisz tudom sose hagyna cserben. Ezt volt is alkalma bizonyítani.

- Tudom, nem szereted ha ilyen korán zargatlak, főleg ha munkáról van szó, de sajnos ez nem várat magára. - kezeit csípőre téve állt meg az ablakom előtt és a tájat kémlelte.
- Akkor kivele. - ki kiabáltam a gardrobomból, miközben épp öltöztem.
- A kanadai szeretne üzletelni veled. - hangja szomorú. Nem értettem a reakcióját, mert ez egy nagy lehetőség a számunkra.
- Ez remek. Te miért nem örülsz neki? - kezemet vállára helyeztem és egy mosolyt küldtem felé, hátha jobb kedvre derül.
- Én örülök neki. Egy ekkora ország maffia vezére ritkán üzletel más országokkal, de ha meg is teszi akkor nem kis pénzről van szó.
- Akkor meg nem értem mi ez a búskomor arc. - elindultam a fürdő felé, hogy fogat és arcot mossak.
- Az, hogy a kanadai azt kérte a B.a.H-ban ejtsétek meg az üzletkötést.- amint meghallottam a helyszín nevét, félre nyeltem a vizet amivel öblögetni szándékoztam volna. Míg egyik fele a tüdőmbe óhajtott kikötni, addig másik felét a mosdókagyló felett lévő tükörre köptem.

Az említett hely nem más mint az egyik szórakozóhelyem amit üzemeltetek. Ráadásul mindközül a legjobb. Egy igazi gyöngyszem a Miami bárok és klubok között. Ez a hely hozta a legtöbb legális pénzt és itt kötöttem a legtöbb illegális üzletem. Ám hiába minden büszkeségem a hely iránt. Azóta nem jártam a hely közelébe, amióta mindenemet elvesztettem. Attól a naptól fogva Nate intézte az ottani ügyeimet.

- Nincs más megoldás?- sóhajtottam egy nagyot.
- Nincs sajnos. Külön kihangsúlyozta, hogy ott legyen a találkozó, mivel annyi jót hallott B.a.H-ról.
- Akkor nincs más választásom. Mindent az ügyfelekért. - felhúztam az öltönyöm és a konyha felé vettem az irányt.

Komótosan szedtem a lépcsőfokokat a földszintig. Miután leértem, hallottam, hogy a konyhában már mozgolódás van. Maria, a házvezetőm volt az, aki épp a reggelivel foglalatoskodott. Az ötvenes éveiben járó asszony évtizedek óta nálunk dolgozik. Mielőtt házvezető lett volna, az én dajkám volt míg kicsi voltam. Arany barna haját, mint mindig, most is erős kontyba fogta fel a feje búbján, amit egy-két őszhajszál díszített. Szépen kivasalt virágos ruháját, egy világoskék köténnyel védte az esetlegesen kifröccsenni kívánó ételtől. Amint meghallotta, hogy kihúzom a bárszéket, felém kapta tekintetét.

- Danny, kedveském. Szép jó reggelt! - barna szemei most is vidámságot sugalltak, amit semmivel sem lehetett volna lelombozni. Száját mosolyra húzta, így megjelentek arcán a korral járó ráncai és szarkalábai a szeme sarkában.
- Jobbat, Maria. - felkönyököltem a konyha szigetre, és az összekulcsolt ujjaimra helyeztem az államat.
- Mi a baj? - lassan elém csúsztatott egy rántottával és baconnal megpakolt tányért.
- Köszönöm. - nyúltam a villámért, de csak kotorásztam az ételben. - Ma reggel bejött Natthen a szobámba és szólt, hogy ma a kanadai vezér szeretne velem üzletelni. - tekintetemet végig az összecsócsált rántotta kupacon tartottam.
- De hisz ez remek. Még apádnak sem sikerült vele üzletelni. Akkor hát miért nem örülsz neki. Erick biztos büszke lesz rád, ha megtudja. - aprócska kezével megsimogatta a hátam.