Belém szerettél?! - Shinkami

XVII

-Szereted Hayamit?!- a szemei enyhe csalódottságot és dühöt tükröztek mintha képes lenne helyben összeomlani -D-dehogy is!- próbáltam magyarázkodni -Rám mászott! Esélyem se volt!- valamilyen oknál fogva féltem szemkontaktus tartani vele így inkább a szekrényt elemeztem mikor megpillantottam őt a tükörből ahogy hajol felém majd pár centire tőlem csak engem nézett majd mellettem bele ütött az ágyba amitől majd szív rohamot kaptam. -Kaminari beszéljük ezt meg- mondta kissé idegesen majd én vissza nézve rá...asszem...kitörtem magamból..? -Jó, hamar le rendezhetjük ezt- nyugalom nem terveztem megütni nem mintha lett volna bármi okom. -Shinso- ültem fel vele szembe jelezve ezzel hogy ő is üljön nyugodtan le -Mond csak, belém szerettél?- jó tudom ez most lehet úgy hangzik mintha én nem estem volna bele teljesen de ha talán mégsem szeret akkor legalább sose tudja meg hogy én mit érzek. -Igen- nyugodtan szemrebbenés vagy akár egy másodperc gondolkodás nélkül rávágta az egyértelmű válaszát -És akkor mi van?- kérdezte de fa pofával majd mivel én nem számítottam ennyire egyértelmű válaszra így csak le fagyva bámultam...TÉNYLEG SZERET? Hirtelen olyan jó érzés kapott el így próbáltam kiélvezni viszont Shinso nyilván ki zökentett -T-Tetőtől talpig!- vágtam hirtelen hozzá e szavakat majd össze szorított szemmel vártam a reakcióját -Hogy mi?- nézett rám értetlenül bár ekkor már a halvány mosoly az arcán volt. -T-Tetőtől talpig beléd szerettem...- helyzetemen továbbra sem változtattam hisz fogalmam se volt mi fog történni. Jó nyilván már volt egy barátnőm, de ő egy fiú, és ráadásul a domináns fél... Szóval halvány lila gőzöm sem volt hogy mit kéne csinálni. Egyébként az alatt a fél perc alatt amíg én ki pánikoltam az egész életemet ő addig valahogy az ölébe ültetett majd már csak arra lettem figyelmes hogy megcsókol...de úgy sokkal szenvedélyessebben mint eddig és mivel hosszabb ideig tartott e csók ezért nyilván francia csókba is át váltottunk. Heves csók csatánk közben persze sikeresen hátra dőlítettem az ágyra így felé kerültem, majd egyszer csak mindketten arra lettünk figyelmesek hogy valaki be nyit majd egyből ki is rohan zokogva...ez Hayami lett volna? Nyilván ezután el váltunk egymástól majd Shinso karját a fején pihentette -Na mostmár mindenki tudni fogja mit csináltunk- mosolygott rám majd a derekamnál foga a derekára ültetett -Akkor m-most m-menjünk ki..?- néztem rá kissé pánikolva. Még ha az ő anyja el is fogadja, mi lesz az enyémmel? Nem hiszem hogy díjazná azt hogy egy fiúba vagyok szerelmes. -Dehogy is. Semmi kedvem azt hallgatni Hayamitól hogy el vettelek tőle- nevetett majd le húzott egy csókra. Egy két perc elteltével már be próbálkozott az övemmel amire felkapva tekintetem el válltam tőle ezzel csodás csókunkat befejezve majd le is pattantam róla. Nem mintha annyira ellenemre lett volna ez az egész csak hát az előző alkalom sem volt a leg fájdalom mentesebb, és itt még ráadásul több esély van arra hogy bárki ránk nyisson, vagy kínos helyzetbe kerüljünk, nem mintha az előbb említett nem lenne eléggé kínos. Visszatérve a reakcióm nem is lett volna olyan szörnyű ha nem csak fel állok és ki sétálok, talán egy ici-picit rosszul eshetett Shinsonak... De ami fontosabb én okos ki sétáltam Aikohoz -Oh K-Kaminari de jó látni téged!- hirtelen elkezdett vigyorogni ami őszintén szólva eléggé meg rémisztett, mi van ha neki se fog tetszeni hogy Shinso pont belém szerelmes?! -Ülj le nyugodtan- szólalt meg kedvesen - Amúgy Hitoshit merre hagytad..? Ugye nincs semmi baja?- kérdezte érdeklődve Hayami anyukája. Hát vele sem leszek a legjobba ha már így áll hozzám. -D-dehogy is, csak még a szobában van- Aiko egyből észre vette hogy kicsit stresszesebben beszélek a megszokottnál így enyhén jelzett a vele szembe ülő nőnek -Yuri! Le merem fogadni hogy Kaminari önszántából sose keresné a bajt, Hitoshit aztán meg főleg nem bántaná!- próbált kimenteni Aiko -Akkor mi is van köztetek?!- szólt bele hirtelen Hayami összeszedetlen ideges hangjával -Hát az jó kérdés- szólalt meg Shinso kissé csalódottan miközben éppen lépett ki a nappaliba -Kaminari, mi van köztünk?-  könyökölt a székem háttámlárája és úgy mondta a fülem mellett e szavakat amitől igen csak ki rázott a hideg. -B-bocsánat az előbbiért- motyogtam el úgy hogy csak ő hallja majd megfogta a fejem hogy azt hátra húzza majd újra megcsókolt -Kaminari és én mostantól egy pár vagyunk- jelentette ki boldogan míg a rokonság, vagyis Hayami és anyukája, csak le döbbenten bámulták az előbbi tettünket.