Belém szerettél?! - Shinkami

V

-Várj máár meeg!- nyújtottam el lihegve szavaimat miközben az éppen nem haza felé tartó Shinsot próbáltam utolérni aki, bár csak pár perccel, de hamarabb végzett óráival így engem nem meg várva már jóval előrébb járt házával ellentétes irányba haladva. -Ha úgysem egyből haza mész mégis minek rohansz- ki fújva magamat nagyban azon voltam hogy valamilyen úton módon mellé érjek mire végre le lassított -Nehéz megszokni bocsi- fordította el a fejét. Ja persze a "barátai" mind rohadt magasak és nyilván nekik normális ez a tempó. -Semmi baj, viszont tudtommal nem kell sehova sietni- vigyorogtam rá majd mutatva a zebrára futottunk át a már majdnem pirosra váltott lámpánál ezzel félig meg hazuttolva magamat -Áh istenem mennyit kell ma még futnom- pihentem le egy kicsit -Tudtommal már semmennyit. Nem bírod?- nézett rám közben egy halvány mosolyt láttam megjelenni az arcán. -Nehogy elkezdj röhögni! És amúgy ha a futást kérded, nem bírom, ha a sétálást, hát azt se nagyon- nevetve ballagtam mellette -De nincs semmi baj két sarokra lakok innen szóval mindjárt ott vagyunk-  bámultam a már rég  ismerős tömbházakra. -Biztos? Össze ne ess itt nekem- nevetett fel halkan -Ennyire nem vagyok gyenge!- mosolyogtam rá gúnyosan majd elkezdtem gyorsabban sétálni mutatva hogy bírom még.
Egy öt perc gyorsasági verseny után megérkeztünk a házunk elé mikor megint csak egy zseniális ötletet eszeltem ki -Shinso!- fordultam felé hatalmas vigyorral az arcomon -Igen?- emelte le rám szemeit miután alaposan megnézte a házunkat kívülről -Aludj velem... Vagyis aludj ma nálunk!- kezdtem el sétálni ezzel terelve őt az ajtó felé -Kaminari ez nem így működik- próbált volna visszafelé menni viszont én hamarabb cselekedve gyorsan már már ki vágtam az ajtót és elkezdtem befelé húzni -Legalább ne csapj ekkora zajt! Nem akarok így először találkozni a szüleiddel- a lehető leghalkabban mondta reménykedve hogy senki se hallott meg minket -Nyugi, majdhogynem nem egyedül élek- nevettem fel. Tudom tudom ez most kicsit össze zavart mindenkit köztük Shinsot is hiszen szemöldökei egyből olyan magasra húzodtak amilyen magasra csak lehet -Majdhogynem? Ez mit jelent?- nézett rám továbbra is, furcsálva az előbb elhangzott szavaimat -Hát apám már négy éve külföldön dolgozik és csak nyáron jön egy fél hónapra ide de akkor is csak dolgozni mert már elválltak anyámékkal engem meg nem szeret, anyám meg a "munkája" miatt alig jön haza akkor is szét van csapva szóval általában egyedül vagyok. Szóóóval továbbra sem akarsz itt aludnii? - zártam be mögötte az ajtót miközben vigyorogtam rá hogy biztosan meg győzzem. -Rendben, de csak ma este! Ki ne találd hogy ez rendszeres lesz- ezzel gyorsan cipőit levetve állt arrébb. -Köszönööm! És érezd otthon magad!- én is gyorsan levettem a cipőmet majd a kanapéra le dobva a táskám indultam meg a hűtő felé. -Egyáltalán figyeltél a mondatom második felére?- kérdezte kicsit mérgesen miközben kicsit feszülten de helyet foglalt a kanapén. -Persze, persze. Kérsz valami kaját?- néztem ki a hűtőből mosolyogva rá -Uh szoktál főzni?- kuncogott fel  -De nem vagyok éhes, köszönöm kérdésed. Csak valami üdítőt szeretnék kérni, ha ez lehetséges- továbbra is arcán lévő kis mosolyával beszélt viszont én csak durcisan neki vágtam egy kis doboz narancslét és el fordultam -KAMINARI!- hallottam meg Shinso ideges fel szólalásat majd vissza fordulva igen hamar észre vettem hogy úgy neki vágtam a dobozt hogy abból ki ömlött több mint a fele. -He....he ilyet kértél nem?- vakargattam a tarkómat kínos nevetéseim közt közben fény gyorsasággal próbáltam keresni valamit amivel segíthetnek így csak egy törölköző volt az ami először kezembe akadt. -Mondták már hogy néha béna vagy?- fejét fogva sóhajtozott, meg is értem én se lennék olyan virágos hangulatban ezek után -Nem csak néha. Bakugou mindennap közli velem- nevettem el magam majd hirtelen felé kerülve elkezdtem törölgetni. Nos igen először egyikőnknek sem tűnt fel hogy ez a pozíció nagyon is félre érthető de mint várható volt Shinsonak hamarabb le esett így el vette tőlem a törölköző. Ekkor már szerencsére én is rájöttem hogy mégis mit csináltam így próbáltam a lehető leggyorsabban fel állni  viszont mivel alapból elég hülyén térdelmet elvesztettem az egyensúlyom így persze elkezdtem hátra felé esni majd egy kicsivel azelőtt hogy ráestem volna az üveg asztalra Shinso a csuklómnál fogva rántott vissza ami nyilván megint azt eredményezte hogy rajta kössek ki, pontosabban a mellkasán. -Történhet ma még ennél is kínosabb dolog?- mondtam ki véletlenül hangosan gondolataimat amit csak Shinso halk nevetése követett. -Nem hiszem- így inkább nevetve vele olyan gyorsan le szálltam amilyen gyorsan csak le lehet és adtam neki új ruhát majd kicsit normálisabban töltöttük el a délután hátra lévő részét.