Belém szerettél?! - Shinkami

VIII

-Mit akartok?- néztem kissé ijedten rájuk -Pincér, kérhetnénk a számlát és az akciót?- nézett Mina vigyorogva a pincérre -Persze, viszont az akcióhoz bizonyítaniuk kell egy csókkal- mondta nyugodt szívvel a pincér majd elsétált. -Szóval Kami muszáj lesz meg csókolnod Shinsot vagy Bakugou meg öl a nagy számla miatt- vigyorgott ránk Jirou. -Biztos hogy nem!- jelentettem ki -Denki nem akarjuk a gatyánkat is rá fizetni erre, légyszi ez csak egy csók!- mondta Kirishima mintha ez tényleg nem lenne olyan nagy cucc. Rá pillantottam Shinsora aki kikerekedett szemekkel kapkodta fejét jobbra balra.
-Na szóval kérnék egy csókot a pároktól- ért vissza a pincér majd Mináéktól kezdve mindenki csókolózott kivéve mi. -De Kiri én nem akarok egy fiúval csókolózni!- nyafiztam továbbra is -Szint úgy- hallottam meg Shinso lepődött hangját mire Bakugou idegesen felállt. -Nem fogok ennyit fizetni ilyen kis beszariak miatt- mondta majd össze tolta a fejünket ezzel csókra kényszerítve minket. Shinso arcomra tette kezét és úgy kezdeményezett elsőre igen mély és heves csókot. Ami jól esett és kellemes volt mármint...nem...véletlenül sem vagyok.....meleg!
-Köszönöm. Mostmár érvényes az akció, és sok boldogságot önöknek- ennek hallatára lihegve és kipirulva szakadtunk el egymástól gyorsan Shinsoval. -Ügyes voltál- súgta nekem Jirou miközben  oldalba bökött. Én kínomban legszívesebben a lehető leggyorsabban el bújtam volna de mivel közepén ültem nem volt sok lehetőségem így inkább le hajtottam a fejem -Bocsánat Shinso- motyogtam majd rá nézve láttam hogy ő csak mosolyra húzta a száját. -Neked nem kell bocsánatot kérned amúgy is én kezdeményeztem azon felül meg a kis robbanós törpespiccnek kéne első sorban bocsánatot kérnie.- utalt Shinso az épp nyugodtan üldögélő Bakugoura -MI A FASZNAK HÍVTÁL?!- állt fel Bakugou újra a helyéről ökölbe szorítva a kezét -Kiri fogd már vissza az asszonyt!- szólalt meg Mina mire Kiri észbe kapva végre Bakugou keze után nyúlt ezzel vissza rántva őt. -Pinky te is kussoljál- mordult rá ezúttal Minára -Baku te meg fogd vissza magad vagy este nem lesz..- kezdte el Kirishima a mondandóját majd véget suttogva folytatta.

[Haza felé vezető úton]

-Uh basszus. Shinso, tudom ezek után fura kérdés lesz de nem segítenél megint tanulni légyszi?- vigyorogtam kínosan majd egyszer csak meleg érintését éreztem a vállamon -De csak  akkor ha nálam tanulunk- nevette el magát -Ja és tényleg nem kell parázni az étteremben történt dolog miatt- Shinso teljes mértékben úgy viselkedett mintha az hogy meg csókold az egyik legjobb barátodat teljesen normális lenne. -Micsodaa? Komolyaan azt hitted hogy a nagy Denki Kaminari ennyitől be fog parázni?!- nevettem ki, és nyilván igazándiból továbbra se fogtam fel pontosan hogy mi történt szóval egy kicsit se lőtt mellé. -Oh elnézést, akkor ez azt jelenti hogy jöhet még egy?- fordult felém mosolyogva én pedig le fagyva csak bámultam rá hogy ez most mégis hogy jött -Igazad van a nagy Denki Kaminari tényleg nem parázik be, csak paradicsom piros arcúvá válik egy másodperc alatt- sétált tovább nevetve utalva a tényleg kipirult arcomra. -De akkor most mi van?- néztem továbbra is jobbra balra értetlenül -Nem foglak megint megcsókolni te idióta- húzott magával mivel én kissé sokk hatás alatt voltam és mozdulni nem akartam. -Ahh csak menjünk máár- mondtam és  próbáltam terelni a témát. -Én mennék csak te épp huzatod magad- utalt a kezére amivel épp csuklómat fogta. -Dehogy is!-  próbáltam le hagyni ami eléggé nehéz volt így a házukig versenyeztünk.
Az öt perces sétánkat nyilván Shinso nyerte mivel én már az utolsó pár lépésnél majd ki fulladtam de nagy nehezen be szenvedtem magam. -Még lépcsőzni is kell?!- nyafogtam mikor meg pillantottam az elém táruló hosszú lépcsőt -Ha még egyet kell lépnem meghalok- ültem le a lépcsőre, Shinso meg csak nyútózkodott egyet -Pedig a harmadikra valahogy fel kell jutnunk- jelent meg a szokásos halvány mosoly az arcán -Ne élvezd már ennyire hogy szenvedek! Inkább vigyél fel!- persze nyilván mondatom második felét viccnek szántam de ezt Shinso nem így gondolta így fel kapva engem a vállára meg indult a lépcsőn én meg értetlenül piros arccal csak bámultam ki a fejemből. -Nem élvezem csak jól áll a hiszti- nevette el magát mire én mégjobban el pirultam.
Újabb öt perc elteltével végre felértünk így Shinso végre hajlandó volt lerakni annyira hogy kinyissa az ajtót majd kezei újra felém közelítettek -Shinso! Be tudok menni!- ki kerülve őt vigyorogva indultam be mikor meg pillantottam a konyhát  és az épp ott főzőcskéző szép hölgyet aki valószínűleg Shinso anyukája. -Anya átjött egy barátom tanulni- jelentette ki Shinso mellém érve.
Igen igen ezután a sima bemutatkozós unalmas szöveg jött beszélgettünk még kicsit sok mindent elmondott az anyukája Shinsoról is. -Na igen nem kéne tovább égetni mi akkor mennénk is- fogta meg újra a csuklóm Shinso majd a lehető leggyorsabban próbált elhúzni. Egyikőnknek se lett volna baja Shinso anyukájával beszélgetni hiszen sokkal jobb tevékenység volt mintsem tanulni de hát ugyebár muszáj lesz egyszer azt is.

Shinso szobája egy kisebb sötét szoba volt pár sajátos díszekkel semmi extra. -Na ha ki bámészkodtad magad kezdhetnénk?- nyitotta ki Shinso a könyveit majd én leülve mellé elkezdtem figyelni minden egyes porcikáját kivéve a hangjára hiszen semmi kedvem nem volt hallgatni az unalmas tananyagot.