Szívtelen | Kylian Mbappé fanfiction

b u n k ó

- Rendben, akkor Kylian... - kezdtem is bele, és a szemeim egy pillanatra levándoroltak a lábához, amin egy feszülő fehér farmert viselt.

Nem bámultam, esküszöm. Bár az izmos lábát rögtön észrevettem, de próbáltam nem túl feltűnő lenni.

- Mit bámulsz? - kérdezte mogorván, mire annyira megszégyeltem magam, hogy azonnal levörösödtem.

- Én csak... - kezdtem bele lehajtott fejjel. - Csak kicsit elgondolkoztam.

Komolyan Luna? Elgondolkoztál? Ennél nagyobb hülyeséget nem is bökhettél volna ki, de komolyan. Kylian szája sarkán megpillantottam egy mosolyt, de mintha csak egy pillanat lett volna, aztán nyoma sem volt.

- Tök mindegy, ne makogj itt nekem. - legyintett a kezével, a szívem pedig megfájdult. - Had mondjam el a szabályokat.

Bólintottam, és közben azon járt a fejem, hogy miért sértődök meg ennyire a szavai miatt. Nagyon érzékeny vagyok, ez tény, de általában mások beszólásaival nem foglalkoztam, mégis minden szava mintha egy kés lenne a szívemben. Szörnyen bunkó ez a srác, és egyáltalán nincs tekintettel mások érzéseire.

Vagy talán csak velem viselkedik így? Nem hiszem, hisz mikor a repülőtéren összefutottam vele, már akkor is ilyen volt. Nem ostorozom tovább magam, most tudom hogy nem velem van baj.

- Tehát a legfontosabb szabály, soha ne késs el! Világos? Nagyon pontos ember vagyok, és amint elkésel kirúglak. - nézett rám szigorúan.

- Rendben van. - bólogattam. - Nem fog előfordulni.

Kylian kivette zsebéből a telefonját, amire gyorsan ránézett, majd sóhajtva lerakta maga mellé.

- Nyilván tisztában vagy vele, hogy ki vagyok, ezért azt is szeretném ha a magánéletem tiszteletben tartanád, és nem jártatnád a szádat arról, hogy hol lakok. Nem szeretnék arra ébredni, hogy egy rakás fotós áll a házam előtt. Érthető? - válaszomat várva nézett rám, én pedig rá teljesen értetlenül.

- Miért, ki vagy te? - kérdeztem, de már a számra is csaptam. Hogy lehet ennyire hülye?

Először meglepett arcot vágott, majd olyan jóízűen kezdett el nevetni, hogy az egész házban zengett a hangja, ami esküszöm hogy a legkellemesebb volt, amit valaha hallottam.

- Tetszik, hogy úgy teszel mintha fogalmad sem lenne rólam. - nevetett tovább, mire felhúzott szemöldökkel bámultam.

Honnan kéne tudnom, hogy ki ő? Annyit már tudok, hogy gazdag, ráadásul seggfej is, de fogalmam sincs arról, hogy miért jelenne meg paparazzi a háza előtt.

- Ne haragudj, de tényleg nem tudom miről beszélsz. - nevettem fel idegesen. Tekintete titokzatos volt, lehetetlen lett volna bármit is kiolvasni belőle.

- Hm. - mosolygott ravaszul. - Tehát tényleg nem tudod. - felállt, és közel sétált hozzám.

A szívem hirtelen elkezdett kalapálni, és sejtésem sem volt, hogy miért. Az erős, valószínűleg egy vagyonba kerülő parfüm azonnal megcsapta az orromat.

- Nem.. - ráztam meg a fejem, és megszakítottam a szemkontaktust. - Nem tudom.

Vissza pillantottam rá, még mindig mosolygott. Leljebb hajolt, hogy egy szintén legyenek a szemeink. Egy másodpercre úgy tűnt, mintha lenézett volna a számra, amitől teljesen kirázott a hideg, de aztán újra a szememet találta meg.

- Kylian Mbappé vagyok, ha gondolod majd kérdezd meg valakitől. - ezzel a mondatával elhúzódott tőlem, majd mintha mi sem történt volna, vissza huppant a bőrkanapéra.