Our Great Story [Chris Evans ff.]

Negyedik fejezet

Nina

Másnap reggel egyedül ébredtem...
Üres volt mellettem az ágy, azt gondoltam csak álmodtam az egészet. Mikor kinyitottam a szememet és felültem az ágyon körülnéztem és nem abban a szobában voltam mint amire emlékeztem. Az ágy puhább volt, szemben a tv nagyobb volt és a bútorok meg a fal színe sem stimmelt. Kikeltem az ágyból és kimentem a szobából. Zajt hallottam lentről így lementem a földszintre. A hangok a konyhából jöttek. Amikor beléptem a helyiségbe Chris halkan zenét hallgatott és mindenről megfeledkezve bolondosan táncolt miközben valamit ügyködött a tűzhely fölött.

-Jó reggelt - köszönt mosolyogva mikor észrevett.

-Jó reggelt - köszöntem vissza az ajtónak támaszkodva.

-Rántottát? - mutogatott a serpenyőre. Leültem az asztalhoz, Ő pedig szedett nekem és magának is, majd csatlakozott hozzám. - Hogy aludtál? - kérdezte miközben neki láttunk az evésnek.

-Jól - válaszoltam. - De mi történt, hogy nem abban a szobában ébredtem amelyikben lefeküdtünk? - kérdezem kíváncsian.

-Átvittelek az én szobámba miután elaludtál.

-Ó - csúszik ki ennyi a számon kicsit csalódottan. Miért nem akart mellettem aludni? Vagy miért zavar ez engem ennyire?

-Csak mert mindig le akartál lökni az ágyról - magyarázza - aztán gondoltam ott nagyobb az ágy jobban elférünk rajta.

-Értem - pirultam el. - Nem gondoltam hogy ilyen korán kelő vagy.

-Nem is, csak tudod összebújva aludtunk, te háttal voltál nekem, nálam meg bajok voltak szóval inkább lejöttem reggelit csinálni - meséli, nekem pedig nem esik le elsőre. Aztán mikor észhez térek és leesik mire gondol teljesen elvörösödök. - Látom érted - nevet halkan. - Mi a terved mára? - kérdezi miközben bekap egy falat rántottát.

-Nem igazán van programom - ismerem be. - Azt hiszem haza kéne mennem a többiekhez, biztos aggódnak már.

-Már le rendeztem őket - vonja meg a vállát.

-Tessék? - értetlenkedek.

-A telefonod folyton csengett én pedig nem akartam, hogy felkelj rá szóval felvettem és mondtam hogy jó helyen vagy és hogy a hetet nálam töltöd - mondja teljesen normálisan mintha természetes lenne.

-Tessék? - kérdezek vissza csodálkozva. - A hetet nálad töltöm? - a gondolattól a testemen melegség futott végig.

-Igen Nina, szeretném ha velem töltenéd a hetet. El akarlak vinni pár helyre és hétvégén pedig ahogy megbeszéltük eljöhetnél velem a szüleimhez. Mit szólsz?

-Azt hiszem benne vagyok - mosolygok zavarodottan.

-Nem voltál túl meggyőző - fordul felém, én pedig elveszem gyönyörű kék szemeiben.

-Csak meglepődtem - ismerem be.

-Akkor tetszik az ötlet? - kérdi fél mosollyal az arcán.

-Igen - bólintok, a félmosolyból pedig egész lesz.

-Van kedved eljönni velem ma a forgatásra? Nekem ma szabad napom van, de bemegyek ránézni a srácokra.

-Az tök szuper lenne, de van egy kis gond. Nincs semmi ruhám - pirulok el.

-Ez mondjuk nem negatívum nekem - vigyorog - de ne aggódj, már szóltam Scarlettnek és beugrik majd nemsokára pár ruhával.

-Hű - csúszik ki a számon.