Our Great Story [Chris Evans ff.]

Hatodik fejezet

Nina

Csókot,csókot...

-Megadjátok az embereknek amit akarnak? - vonja fel kérdően a szemöldökét Ellen.

-Nem illik nemet mondani a közönségnek - csatlakozik be Lizzie.

-Nem rajtam múlik - néz rám Chris vigyorogva.

-Akkor most én leszek mindenki célpontja - nevetem el magam. - Azt hiszem ennek nem itt van a helye - nézek bocsánat kérően mindenkire.

-Tényleg nem adja be a derekát könnyen. Bírom a lányt. - bólint elismerően Ellen. - Nos, köszönöm szépen hogy eljöttetek, nemsokára találkozunk újra - állt fel Ellen és vele együtt mi is. - Elizabeth Olsen, Chris Evans és Nina White emberek! - búcsúztatott minket és lesétáltunk a színpadról.

-Ne haragudj - ragadja meg a kezem Chris és magához ránt.

-Nem haragszom - nyugtatom meg és átölelem hirtelen. Annyira a hatalmába kerített az adrenalin, hogy azt sem tudom mit csinálok.

-Mostmár megnyugodhatsz - szorít magához, ami a világ legjobb érzése. A pillanatot a telefonom csörgése szakítja meg. A képernyőre pillantok és látom, hogy Justin hív. Chrisre tekintek, aki pedig azt várja mit fogok csinálni. Kis hezitálás után kinyomom a hívást és vissza rakom a telefont a táskámba.

-Srácok olyan édesek vagytok - olvadozik Lizzie.

-Aranyos vagy - mosolygok.

Az interjú után beültünk egy kávézóba és hármasban beszélgettünk és nevetgéltünk, Chrissel pedig megbeszéltük, hogy ma elmegyünk hozzánk egy kicsit. A kávézó után Lizzie elköszönt, mi pedig beültünk kajálni.

-Szóval - túrt bele a villájával Chris az ételébe - ignorálni fogjuk a tényt, hogy az exed zaklat? - kérdi.

-Biztos, hogy erről szeretnénk most beszélgetni? - kérdeztem vissza.

-Hát, engem zavar - vallja be, de nem néz a szemembe.

-Azt hiszem találkozni fogok vele - mondom neki és a reakcióját figyelem, de érzelem mentes arccal mered a kajájára.

-Miért? - néz rám végre.

-Mert azt akarom, hogy hagyjon békén és másképpen nem fog.

-Miből veszed, hogy ha találkozol vele békén hagy? - vonja fel a szemöldökét.

-Muszáj lesz neki - vonom meg a vállam. - Engem már abszolút nem érdekel.

-Értem - süti le a tekintetét ismét.

-Már más érdekel - teszem hozzá kissé félve, de Chris teljesen érdektelenül mered a kajájára.

-Értem - ismétli magát.

-Haragszol? - érdeklődöm.

-Csak nem értek egyet a döntéseddel - sóhajt - de tiszteletben tartom.

-Köszönöm - simítom meg a kezét arra számítva, hogy ez kicsikar belőle valami reakciót, de semmi. Kezdem feladni. Nem tudom mit mondhatnék vagy tehetnék. Az ajtó felé bámulok, aztán hirtelen megáll bennem az ütő.

-Mi a baj? - veszi észre Chris.

-Most sétált be Justin. - meredek az ajtó felé, Chris pedig rögtön arra fordul.

-Hát ez remek - túr bele a hajába. - És még ide is jön. Csodálatos - forgatja a szemét idegesen.

-Sziasztok! - kezel le Chrissel, nekem pedig ad két puszit. - Nina tudunk beszélni? - kérdi. Chrisre nézek, aki rögtön közbe is szól.