Our Great Story [Chris Evans ff.]

Kilencedik fejezet

Nina

Fél év telt el. Fél év mióta Chrissel nyilvánosságra hoztuk a kapcsolatunkat. Kaptunk bőven hideget-meleget. Sokak örültek nekünk sokak pedig nem. A lényeg az volt, hogy mi boldogabbak voltunk mint valaha. Chris szülei és barátai nagyon örültek, az én barátaim viszont nem mind fogadták jól, mondhatni Sabrinán kívül mással nem is nagyon beszélek már 3 hónapja.

Az első időkben nagyon rosszul érintettek a kapcsolatunkra érkező negatív kommentek és kritikák. Nem értettem, hogy hogyan lehetnek ilyen aljasak és gonoszak az emberek egy másik emberrel. Leszólták a hajamat, a testemet, mindenemet amit csak tudtak, halálfenyegetéseket kaptam, egészen odáig fajult a dolog, hogy letöröltem magam minden social média platformról. Chris posztjai alatt is elkezdődtek az utálatos kommentek, megjegyzèsek, így nemrégiben lenyilatkozta, hogy vagy abba hagyják az utálkozást vagy Ő is le fogja törölni magát mindenhonnan. Azóta szerencsére csendesedni látszik a dolog, pozitívan éltük meg mindketten, hogy sokkal több a jó akaratú rajongója mint a rossz.

Mindezek ellenére a legboldogabb embernek érzem magam az egész világon. Összeköltöztünk és éljük a közös életünket, ma pedig az első közös karácsonyunkat töltjük együtt.

Izgatott vagyok, ugyanis ma este átjönnek vacsorára Chris szülei, Scott, illetve a bosszúállók családja. Az én részemről pedig a húgom Millie látogat meg minket.

-Kicsim, elfogyott a kávé, elugrok a boltba, kell még valami itthonra? - lesett be a konyhaajtón Chris, Én pedig éppen a kaját tettem be a sütőbe.

-Azt hiszem nem kell más - gondolkoztam gyorsan és néztem körül.

-Akkor sietek - nyomott egy puszit az arcomra és ki sietett.

-Chris! - kiabáltam utána gyorsan, ahogy rá pillantottam az órára.

-Igen? - fordult vissza.

-Millst vedd már fel a reptéren légyszi. Teljesen elfelejtettem, negyed óra múlva itt a gépe, de én nem tudok elszabadulni a sütőtől - aggodalmaskodtam.

-Persze Kicsim, jövünk nemsoká.

-Köszönöm! - kiáltottam utána.

-Szeretlek! - kiáltott vissza, majd kiment az ajtón. 

Azt sem tudtam merre vagyok arccal előre, annyi dolgom volt még hátra a vendégek érkezéséig, de nem haladtam egyről a kettőre, Chris pedig minden mást intézett, így magamra voltam utalva teljesen. Kapkodtam össze vissza, de így is le voltam maradva mindennel, arról nem is beszélve hogy én még pizsamában toporogtam a konyhában és délután fél 4 volt már, 6-ra várjuk a vendégeket.

———

-Na mit segítsek? - jött le Mills a szobából miután  ki pakolt.

-Mondjuk vedd ki a sütőből az utolsó adag mézeskalácsot, én pedig elmegyek végre fürdeni mielőtt megérkeznének a vendégek.

-Veled tartok! - csatlakozott be Chris a nappaliból.

-Undik vagytok! - szólt be Mills, Chris pedig közbe bejött a konyhába és átkarolt.

-Hány éves is vagy? - kérdezte tőle Chris nevetve.

-19- válaszolt.

-Na épp ezaz. Majd rájössz - nyújtotta ki rá a nyelvét és felmentünk a fürdőbe. - Te mit csinálsz? - kérdezte Chris ahogy ki akartam zárni a fürdőből.

-Nem fogunk együtt fürdeni. Egy óra múlva jönnek a vendégek, felejtsd el - csuktam volna rá ismét az ajtót, de elég volt a lábát oda tennie annak érdekében, hogy ne bírjam.