Our Great Story [Chris Evans ff.]

Harmadik fejezet

Nina

Sebastian Stan : Na merre vagytok?😏

-Szóval beszélgettek Sebbel? - kérdezte Chris, arca pedig hirtelen furcsává vált.

-Hát öhm... - hebegtem - Rám írt ma, meg is lepődtem nagyon. Jó arcnak tűnik. - mosolygok zavarodottan.

-Az is. - helyesel Chris. - De azért óvatosan vele.

-Hogy érted? - értetlenkedek.

-Ne ess belé meg hasonlók. - mondja, miközben végig a kávéban lévő kis pálcát piszkálja.

-Ezt most miért mondod? - vonom fel a szemöldököm és nézek rá kérdő tekintettel. Ha nem egy világhíres sztárról lenne szó azt mondanám féltékeny.

-Nem mondtam semmit, felejtsd el. - rázza meg a fejét és mosolyog keservesen. - Azt hiszem ideje lenne visszavinnem a barátaidhoz. - sóhajt fel.

-Igen. - kelek fel az asztaltól. - Köszönöm a kávét!

-Ugyan. - mosolyodik el. - Legközelebb kajálni viszlek. - kacsint rám,mire a pillangók a gyomromban ismét feléledtek. Lesz legközelebb?

-Megegyeztünk. - mosolygok.

Beszálltunk az autóba és Chris kitett a szórakozóhelynél ahol a többiek már vártak rám.

-Bekísérjelek? - kérdezte mosolyogva.

-Szeretnél címlapon lenni? - nevettem és biccentettem a kint álló paparazzók felé.

-Azt hiszem már mindegy - nevetett és kiszállt az autóból, majd átkocogott és kinyitotta az én oldalamat is.

-Chris! Chris! Ő az új barátnőd? Ti ketten randiztok? - dobáltak meg minket kérdésekkel.

-Ki tudja? - nevetett Chris, majd magunk mögött hagyva a paparazzikat beléptünk a szórakozóhelyre. Itt már kicsit nyugodtabb volt a helyzet, mivel a silány fények miatt az emberek többsége nem ismerte fel Christ.

-Szerintem menjünk a pulthoz - javasoltam a barátaim megtalálásának hiányában. Chris biccentett és maga elé engedett. A pulthoz odaérve leültünk a bárszékek egyikére és én kértem egy sex on the beach-et, Chris pedig egy kólát,mivel vezetnie kell még.

-Tudod - töri meg a csendet - örülök, hogy össze futottunk. Olyan fura arra gondolni hogy régen milyen jóban voltunk és mennyi ideje nem is beszéltünk - mondja mosolyogva.

-Igen, én is nagyon örülök - mosolyogtam rá. - Bár még mindig csodálom, hogy felismertél ennyi idő után.

-Még szép, hogy felismertelek. Régebben kicsit beléd voltam zúgva - nevet, majd egy kis pír ült ki az arcára.

-Hello, srácok - csatlakozott be hozzánk egy hang. A hang irányába fordultunk mindketten. Sebastian volt az. Észveszejtően nézett ki. Fekete farmer és póló és napszemüveg. Egyszerű, még is rajta valahogy másképpen hatott.

-Seb! - kezelt le vele Steve.

-Szia - köszöntem neki kissé elpirulva.