Kezdődött New Yorkban ~ Befejezett

1. fejezet

Flóra kinyitotta a szemét, de azon nyomban le is hunyta. A reggeli napfény vakítóan áradt be a hatalmas, ám számára eddig ismeretlen ablakszárnyakon.

Mmmm, simult bele a puha, de meleg takarójába, miközben próbált visszaemlékezni, hol is ébredhetett fel az imént.

Előző nap szállt le a gépe a New York-i JFK repülőtéren. Kellemes melegből érkezett egy szeles, rettentő hideg városba, ahol még pár napja szakadt a hó. A taxija átsuhant a külvároson, ahol a járdán és az előkertekben kacagva hógolyóztak a gyerekek, de a belváros sűrűjében már a szép, ragyogó fehérség szürke latyakká változott. Szíve szerint nem akart volna ebben a cudar időben ide jönni, de a galéria, ahol becsüsként dolgozik, ide küldte. A legmenőbb ügyfelük, M. Boyer egy kedves öregúr meglátta, hogy a Sotherby'sben elárverezik Haverkamp-Begemann gyűjteményét, és közöttük lesz az ő kedvenc barokk festőjének, Guercinónak is a sokáig elveszettnek hitt rajza, az Allegória egy házasságról. Flóra jobban szerette a festményeket, mégis ahogy meglátta a rajzot, a szíve facsarodott belé, és tudta, hogy muszáj most New Yorkba utaznia, és a helyszínen, a saját szemével felbecsülnie a képet. Ő is ismerte Guercinó munkásságát, de eddig még sosem találkozott nála a házasság témájával. A kép fotóját a kezében tartva azon gondolkodott, hogy mégis milyen élete lehetett Barbierinek, hogy ilyen fájdalmasan ábrázolta a házasság szentségét: a férfit egy kalitkába zárt madár jelképezi, míg a házasságon kívüli csábítást, vágyat, szexualitást a fejét egy magas párnára hajtó meztelen nő, aki a lenyűgöző, szabadulni vágyó madárral diskurál. Mindezt a XVII. században képzelték így! Ha már a barokk művész béklyóként látta a házasság szentségét, akkor a mostani XXI. századi férfiaknak hívott hímneműek hogyan állhatnak hozzá?

Ahogy csukott szeme előtt megjelent a barokk alkotás, kényelmesen oldalra nyújtotta a kezeit. Igen ám, de valami puhába ütközött. Azon nyomban elúszott a kép, s úgy rántotta vissza a kezét, mintha tüzes vashoz ért volna.

Úristen, nem vagyok egyedül! Riadtan pattant fel a szemhéja és úgy ült fel az ágyban, mintha áramütés érte volna. A paplant az álláig húzta, ő maga pedig felmászott a fejtámla széléhez. Azon morfondírozott, hogy mivel csaphatja le a mellette fekvő illetőt, ha véletlenül felébred. Gyorsan szétnézett.

Nem volt meglepő, hogy egy elegáns, tágas hotelszobában van. A munkájának köszönhetően bejárhatta a nagyvilágot, és ilyenkor bátran megengedhette magának a több csillagos szállodákat. A bőröndje az ágy lábához tolt komódon kinyitva feküdt. Emlékszik arra, hogy este kivette belőle a hálóingét.

Benézett a takaró alá, és megkönnyebbülve konstatálta, hogy a kedvenc, púderrózsaszín babydollját viseli, ami viszont nem sokat takart a testéből. Vörösre válva visszarántotta a könnyed paplant, s most először ránézett, kivel is osztotta meg az ágyát.

Egy félig kitakart, meztelen férfi szuszogott mellette. Az egyik karját a feje alá gyűrte, míg a másikkal szinte átnyúlt Flóra térfelére. A nő picit előrehajolt, hogy jobban szemügyre vegye. Abban biztos volt a csalhatatlan arcmemóriájának köszönhetően, hogy eddig soha az életben nem látta ezt a fazont – még az utcán sem. Különben biztosan emlékezne rá, mert most is olyan viccesen alszik! Félig nyitott szájjal, aminek a szélén csak úgy csillognak a nyálcseppek, melyen akaratlanul, ám kissé neurotikusan felkacagott.

Ugye, nem? Ezzel a fickóval biztosan nem! Én egyébként sem szoktam csak úgy... Töprengett, miközben végignézett a férfin.

Nem volt kimondott Adonisz, sőt nagyon messze állt még Flóra férfiideáljától is. Rövidre vágott, dús fekete hajában már megjelentek az ősz szálak, így inkább a negyvenes éveihez lehetett közelebb, mint a harminchoz. Hosszú, göndör szőrszálak borították izmos karját, mellkasát, bár az is látszott rajta, hogy pici súlyfelesleggel küszködik. Flóra inkább a filigrán, sportos férfiakért volt oda, mint az édes mackókért.