Kezdődött New Yorkban ~ Befejezett

4. fejezet

New York éjszaka még gyönyörűbb... Dőlt Flóra az üvegkorlátnak, és a hatalmas, kivilágított felhőkarcolókban gyönyörködött, ahogy a sötétkék égboltban utat törtek maguknak. Aaron felvitte egy tetőteraszi bárba, ahonnan egész Manhattan a lábai előtt hevert, míg a másik oldalon a Hudson folyó hömpölygött. A háttérben halkan szóló, lágy dzsessz kellemes hangulatot teremtett.

– Parancsolj – állt meg mellette a férfi, és egy bizarr kékes színű koktélt nyújtott át egy martinis pohárban. – A kék lagúnád... Te ezt komolyan megiszod?

Flóra felnevetett a kissé abszurd kérdésen, majd látványosan bele is kortyolt egyet az italába. Szerette, ahogy a keserűnarancs likőr sziruposságát ellensúlyozza a vodka és a citromlé erőssége. Vagy fordítva, de az biztos, hogy a koktél nemcsak szép kék, de isteni finom is! Édesen frissítő.

Ahogy Flóra lassan felemelte a fejét, hogy igyon, Aaron tekintete végigsiklott az ajkaitól a nyakára, melynek kecsességét csak fokozta a vállára hulló hajzuhatag. El kellett ismernie magában, hogy Flóra kifejezetten vonzó nő, akitől a pulzusa mellett a libidója is megemelkedik. Nem gondolta volna, hogy ahogy a nő kortyol az italába, az ő vágya úgy fokozódik. Legszívesebben megkóstolta volna az italt, de nem a pohárból, hanem azokról az édes ajkakról. A fantáziája vad táncba kezdett. A nap folyamán is többször észrevette, milyen vonzó a partnernője, mégsem tört rá ennyire elemi erővel a felismerés és a kísértés. Még akkor sem, amikor az autóban szinte halálra rémülten egymás kezét szorongatták, és a másik érintéséből próbáltak erőt meríteni, vagy amikor házaspárként visszatértek a szállodai szobájukba. Élvezték a szokatlan helyzet izgalmát, és inkább azon tanakodtak, hogy mennyire is vannak veszélyben, mikor és ki előtt bukhatnak le, hiszen Hannah a lelkükre kötötte, hogy most egy percre sem hagyhatják figyelmen kívül a felvett identitásukat. Most ahogy Manhattan szívében italoznak, az egész napjuk olyan szürreálisnak hatott, bár az is, hogy jelen pillanatban a The Press Lounge kéken vibráló neonfényében flörtöl ezzel a bájos hölggyel. Nem mondhatja, hogy maga a szituáció ismeretlen lenne a számára, hiszen több alkalommal is járt már itt, többször is ismerkedett és hívott meg italra egy addig számára ismeretlen lányt, mégis ebből az alacsony, törékeny nőből olyan vad erotika sugárzott, amibe beleszédült. Bár lehetséges, hogy az italtól érezte ennyire kábának a fejét, mégis, ahogy lenézett a kezében tartott pohárra, emlékeztette magát, hogy még szinte egy korty sem hiányzik az aranybarna löttyből.

– Maradok én a jó öreg whiskynél – mormogta, majd egy hörpintésre kiitta a poharát, de hiába égette a szesz a torkát, a száját továbbra is kiszáradtnak érezte.

– Tudod, mivel nagyon finom a curaҫao? – bizalmasan közelebb hajolt Flóra a férfihez. Olyan közel került hozzá, hogy könnyedén magába szívhatta a markáns ital füstös illatát, míg Aaron le nem vette a tekintetét a nő nedves, vöröslő ajkairól. – Karamellizált fagyival.

A férfinek nem kellett több. Az eddig is felfűtött érzékeit, a fagyi említése nemhogy eloltotta volna, sokkal inkább feltüzelte. A gondolataiban már abból a virágos ruhájából simogatta ki, amit jelenleg egy elegáns, bordó szövetkabát és egy vastag, de pihe-puha fekete sál rejtett el a kíváncsi szemek elől. Viszont Aaron még induláskor, a szállodában emlékezetébe véshette a nőn a kínai vonalú, nyakban kötős, vállakat szabadon hagyó minit, aminek elég volt a lelki szemei előtt fellibbennie, már erekciója támadt. Ez túl gyors... Suhant át az agyán, de a keze azért közben elindult, hogy kisimítson egy kósza hajszálat abból az igéző barnászöld szempárból.

A mozdulat valahol útközben, a levegőben abbamaradt. Még hozzá sem érhetett, mert valahonnan a háta mögül egy erőteljes hang kiabálta a valódi nevét: