Ghost and the boy (TPN AU)

2.

-Szellem lovas, szellem nyelv, szellem táncos... Ki a franc keres rá arra, hogy "szellem táncos"?!-akadt ki Norman miközben a gépe előtt ült.-Habár... Mivel dalt dúdolt...-kezdett el gépelni.-A "szellem énekes"-re miért adja ki a Phantom Of The Operát?! A phantom az nem szellem emberek!-támasztotta le a fejét az íróasztalára.-Egyáltalán miért vagyok annyira kíváncsi rá...?-kérdezte meg magától visszaemlékezve az ismeretlenre.-Szellemek nem léteznek! Akkor egyáltalán miért láttam őt...? Emmának igaza van, csak behallucináltam!-jelentette ki magabiztosan.

-Mégis minek jöttem ide...?-kérdezte magától Norman a romos ház előtt állva.

Óvatosan lépkedett a fa és kődarabokon között miközben a épületben ment. Zseblámpájával mindent is megvilágított, hátha észrevesz valami szokatlant, de semmi. Már kezdte feladni a reményt, amikoris újra meghallotta a dúdolászást. Célirányosan indult el a hang irányába, majd meg is találta ugyan ott és ugyan úgy, mint az első esetben. A falnak nekidőlve ült miközben maga elé bámult. Norman most jobban szemügyre tudta venni a kinézetét az ismeretlennek. Kb vele egyidős lehetett és egy nyitott könyv volt a kezében, de nem olvasta azt.

-Hé...!-szólította meg remegős hangon, mire a szellem csak ránézett, majd eltűnt ismét.

-Mennyire betoji vagy ember!-hallott meg egy hangot maga mögül mire ijedten hátrapillantott, ezzel meglátva a mögötte lebegő embert.-Hé, kivilágítod a szemem azzal a zseblámpával!-repült kicsit feljebb a fiú, hogy ne a szemébe menjen az eszköz fénye.

-Te...-lépett hátra párat rémülten Norman.

-Ja, szellem vagyok.-felelte nemtörődöm stílusban a másik miközben zsebretette a kezeit.

-Honnan tudjam hogy tényleg szellem vagy és nem valami átverés?-kérdezte egyből Norman mire az ismeretlen elnevette magát.

-Oké, oké, ennyire idióta te sem lehetsz...!-fogta a hasát a nevetéstől.-Mindegy is...-köszörülte meg a torkát.-Mondjuk repülök, átlátszó vagyok, el tudok tűnni csak úgy és még sorolhatnám az okokat.

-De... Szellemek nem léteznek!-jelentette ki Norman.

-Mondod nekem, köszi.-forgatta meg a szemét az idegen.

-Én... Nem jutok szóhoz...-nézett végig a szellemen mire neki egy hatalmas vigyor lett az arcán.

-Miért, olyan szép vagyok?-horkantott fel szarkasztikusan mire Norman enyhén elpirult, de egyből el is tűnt neki.

-Nem, mert te szellem vagy...

-Komolyan most esett le?-kérdezte tőle kicsit ingerülten.

-Igen...? Nem...?-válaszolt bizonytalanul a fiú.-Egyébként... Van neved így szellemként, mint a Booldy Marry vagy ilyesmi...?

-Nem, eladtam a vásáron.-mondta fapofával.

-Vásáron?

-Ember, te nem érted a poént vagy mi?-értetlenkedett a szellem.-Ray vagyok.

-Én Norman.

-Na és miért jöttél ide újra? Látszik rajtad, hogy olyan vagy, mint egy félős kiscica.-jegyezte meg a fekete hajú.

-Csak kíváncsi voltam...-nevetett kínosan a platinaszőke.

Ezután pedig beállt a kínos csönd. Norman kínosan pásztázta a földet, míg a másik az előtte álló személyt nézte összefűzött karokkal.

-Oi.-szólalt fel a fekete hajú.

-Hm?

-Hány éves vagy?

-15, miért te?

-Fizikailag vagy lelkileg?

-Mindkettő...?

-Fizikailag 15, lelkileg 17.

-Szóval te 15 évesen haltál meg 2 évvel ezelőtt?

-Jé, te tudsz gondolkodni?-gúnyolódott Ray rajta.

-Igen, 170-es IQ-m van.

-Akkor mégsem vagy olyan hülye, mint hittelek.-vonta meg a vállát a szellem.-Habár a csaj biztos, hogy naiv és néha síkhülye.-jegyezte meg.

-Ezen nincs mit tagadni sajnos...-mondta lehangoltan Norman.-De ő így jó, ahogy van.-lett egy kedves mosoly az arcán.

-Szerelmes vagy?-kérdezte meg egyből Ray.

-M-Mi, miről beszélsz...?!-lett a srác arca piros.-Nem értem miről beszélsz...! Miért kérdezed, te szerelmes vagy...?-próbálta meg menteni a menthetőt sikertelenül.

-Első; rí le rólad, hogy szerelmes vagy, második; hogy lennék én szerelmes, ha az elmúlt 2 évben eddig csak veled beszéltem?-válaszolt a fekete hajú mire a másik sóhajtott egyet és leült a földre.

-Igaz, szerelmes vagyok Emmába, de... Ő csak úgy tekint rám, mint hogyha testvérek lennénk...

-Aha, szóval szerelem dilemma.-feküdt hasra a levegőben a szellem miközben fejét kezére támasztotta.-Én még nem nagyon voltam, úgyhogy nem tudom milyen érzés.-vonta meg a vállát.

-Nem nagyon?-értetlenkedett a platinaszőke.

-Kb... csak 2-szer voltam szerelmes.-felelte egyszerűen.

-Oh... És összejött?

-Nem, de nem érdekel engem ez a téma.-ült fel törökülésbe Ray.-Amúgy beleültél a kutyaszarba.

-MIII?!-pattant fel szinte egyből Norman ijedten.