Ghost and the boy (TPN AU)

6.

Telt az idő és Norman egyre többet és többet volt Rayel szokásosan. Hónaponta lévő 2-3 találkozóból lett 5-7, utána meg már hetente volt 2-3 majd egyre több és több egészen addig, amíg a platinaszőke, már a szabadidője többségét a romoknál töltötte. Minden alakommal miközben ment oda az járt a fejében, amit még Susan mondott annó. "Képes mindkét nemet szeretni." A fiúnak akárhányszor csak eszébejutott ez a mondat megijedt és rögtön elkezdte kiverni ezt a gondolatot a fejéből.

Időközben észre sem vette, de mostmár mindig a szellemfiú körül járt az esze és már nem pirulgatott el Emmától. Hanem inkább a sráctól.

-Hülye Norman, verd ki ezeket a fejedből...!-szólt magára a platinaszőke enyhén elpirulva.-Olyan hülye vagyok...!-támasztotta a fejét az asztalra.

-Miért is?-kérdezte kíváncsian Emma.

-Bonyolult...-motyogta Norman.

-Kivele, elsőre simán megértem!-mondta büszkén a vöröske.

-Az a helyzet, hogy még én sem értem...-sóhajtott egyet a srác.

-Akkor próbáld meg körülírni, hátha megértem!

-Oké.-nézett rá a lányra.-Volt valaki akibe szerelmes voltam, de aztán.. Elmúlt az elpirulásom körülötte és minden, ami a szerelmet jellemzi. És megjelennek ezek, amikor az egyik haverommal vagyok...

-Akkor csak kiszerettél az előző személyből, majd a haverodba szerettél bele!-mondta szinte csillogva Emma.-Ilyen előfordul az életben, de hogyan nem tudtad?-döntötte oldalra kicsit a fejét.

-Nem az, hogy nem tudtam, hanem...-akadt el a fiú.-Hanem...-egyszerűen nem jött ki belőle több szó, csak bámult maga elé lefagyva.

-Norman? Jól vagy?-kérdezte a lány.

-Igen, csak...-hajtotta le a fejét.-Nem akarom ezt, de nem parancsolhatok az érzéseimnek...-rakta egyik kezét a mellkasához.

-Na és ki a szerencsés? Találkoztam már vele? Fiú vagy lány?

-M-Mi, az utóbbi kérdés honnan jött...?-dadogta a srác elpirulva.

-Nem tudom.-vonta meg a vállát a másik miközben rátámaszkodott a kezére.-Talán... Talán onnan hogy egyszer lehet észrevettem, hogy megnézted az egyik srác hátsóját...-gondolkodott el.

-Fogd be...!-förmedt rá paradicsom arccal Norman mire a másik csak felnevetett.

-Szóval akkor eltaláltam igaz?-mosolygott rá kedvesen Emma a másikra, mire az csöndben maradt.-Úgy tudtam!-nyújtotta kezeit a magasba.

-M-Mit...?

-Hogy képes vagy szeretni a saját nemedet IS!-emelte ki az utolsó szót miközben halkan odamondta neki, nehogy mások is meghallják az iskola ebédlőjében.-De ez nem baj.-erre a kijelentésre Norman köpni, nyelni sem tudott, max pislogni.-Szóval ismerem?

-Nem...-válaszolta lefagyva a platinaszőke már full piros arccal.-Jesszus én tényleg szerelmes vagyok... Egy srácba...-motyogta magának csodálkozva.

...

-Hé.

-Hm?

-Milyen érzés halottnak lenni?-kérdezte Norman a szellemtől.

-Huh? Ez a kérdés honnan jött?

-Csak elgondolkoztam.

-Hát... Olyan, mint hogyha normális ember lennél, csak tudsz repülni, átmenni a tárgyakon és át tudsz nyúlni, akár saját magadon is.-magyarázta el Ray.-Ja, meg ha akarom, akkor az az ember, aki lát engem, az meg tud érinteni engem normálisan.-tette hozzá.-De ezek csak alapvető szellemdolgok.-legyintett egyet.

-Aha.-bólintott a platinaszőke.-És mitől függ az, hogy valaki szellem lesz-e vagy sem?

-Semmitől.-válaszolta fapofával a fekete hajú.

-Mi?

-Semmitől. Mindenki, aki meghal, az szellem lesz, mivel az emberi teste a földön tartja. És ahol van az emberi test, vagy az én esetemben a legtöbb része, akörül tud csak megjelenni a szellem.

-Aha, értem.-bólintott újból Norman, majd  beállt a kínos csend közöttük.-Te Ray.

-Hm?

-Te... Te tényleg képes vagy szeretni a saját nemedet...?-kérdezte az ember bizonytalanul.

-Honnan jött ez...?-fordította el a fejét a szellem, hogy elrejtse az elpirultságát.

-Csak Susan még mondta...-vakarta meg kínosan a fejét

-Tudod, illetlen ilyenről kérdezni.-nézett vissza rá újra pokerarccal Ray.

-Gomen...-hajtotta le a fejét a platinaszőke hajú mire a másik sóhajtott egyet.

-Ha annyira kíváncsi vagy... Igen, igaz, amit Susan mondott.-ült le a levegőbe a fekete hajú.-És miért vagy rá kíváncsi?

-Mondtam, csak kíváncsi vagyok.

-Téged ismerve biztos van valami oka.-nézett rá a szeme sarkából a szellem mire Norman szeme nagyranyílt.-Na kivele.-fordult felé teljesen.

-Én...-motyogta a fiú bizonytalanul.

~~~

Dan dan DAN! Drámai részlevágás, mint az animekben XD Remélem élveztétek ezt a részt is, hamarosan jön a következő!