Ghost and the boy (TPN AU)

10.

A hűvös szél erősen fújt, ezzel felverve a folyó hullámait. Az eső előtti illat mindent bejárt a városban, de Norman nem erre figyelt. A gondolataiba mélyedve bámult maga elé, miközben a mellette álló Susan egyre fusztráltabb lett a helyzettől.

-Mindjárt esni fog, vissza kéne menned a kórházba...

-Még van idő addig.-reagálta le a srác fapofával.

-... Norman...

-Hm?

-Mégis... Min gondolkozol? És van valami köze ahhoz, hogy ilyen erős szelles időben a folyóhoz jöttünk...?-kérdezte a lány, miközben óvatosan megfogta a tolókocsit.

-Talán igen, talán nem.-válaszolt pár másodperc múlva a fiú, mire a lány határozottan megfogta a srác kabátját.-Lehet egy kérésem?

-Attól függ milyen kérés...

-Csak egy apróság.-nézett rá a szeme sarkából a srác, majd felállt az egyedüli használható lábára.

-Oi, ne csináld ezt!-szólt rá Susan.

-Ha találsz egy olyan embert, mint Ray, akkor őt becsüld meg.-jelentette ki a fiú, miközben észrevétlenül, de kihúzta a még normális kezét a kabátja ujjából.-És lenne mégegy kérésem.

-... Mi az...?

-Ne gyere utánam.-ezzel a mondattal teljesen kibújt a kabátból, majd nemes egyszerűséggel hátradőlt, ezzel kiesve a híd korlátján.

-NORMAN!-nyúlt utána a lány, de anélkül, hogy ne essen ki ő is, már nem tudta elkapni, így csak sokkoltan nézte, ahogyan az akkori legjobb barátja eltűnik a víz habjaiban.

...

Szokták mondani, hogy minden embernek lepereg az élete a halála előtti pillanatokban, igaz? Nos, Norman pont ugyan ezt élte át. Egészen kiskorától kezdve látta az emlékeit, ahogyan a szülei szétváltak, az apja meg csak néha-néha látogatta meg, ahogyan Emmával találkoztak, minden apróságot is látott, pusztán pár másodperc alatt. Viszont ezt az egészet nem a bánata miatt tette meg, hanem azért, hogy mindenkivel tudjon beszélni. Elvégre ha meghal és szellem lesz, akkor tud Rayel is, Emmával is és az anyjával is lenni, nem? Tisztában volt azzal, hogy ezzel Susant egyedül fogja hagyni, de úgy vélte, hogyha a lány Ray halálát is túlélte, akkor az övét is képes elviselni. Érezte, ahogyan a háta beleütközik egy sziklába, majd a víz sodrása miatt egyre többe és többe, egy idő után meg márcsak szó szerint élettelenül sodorta a folyó.

Így érne hát véget minden? Annak is megvan az esélye, hogy nem fog tudni szellemmé válni, vagy hogy Emma és az anyja nem is szellem, csak egy a többezer kóbor lélek közül.

...

-Idióta...-hallott meg egy hangot maga mellől, mire ijedten nyitotta ki a szemét. Létezett volna, hogy túlélte ezt az egész "balesetet"?-Mégis mi a francért ölted meg magad...?-beszélt megint az illető, akit felismerve rögtön egy ölelésbe húzott.-Oi oi oi, mi ez a nagy érzelmesség? Máris visszasiratod az életet?

-Végre veled lehetek...-motyogta Norman Rayt ölelve, majd meglátta a barátja mögött a két jólismert személyt.-Nem... Veletek lehetek.-pontosította ki magát.

...

-Ma kaptam egy kettest matekból csak azért, mert nem néztem meg a feladatlap másik oldalát, pedig azokon is voltak feladatok.-mesélte el a lány, miközben a híd melletti kisebb fakereszt mellett, amire egy koszorú volt felakasztva.-Habár téged ismerve biztos hibátlanra írtad volna meg.-horkantott fel a lány.-Vajon... Mégis mi volt a pontos oka annak, hogy itt hagytál... Norman...?-kérdezte halkan Susan, miközben a felhúzott térdeit átkarolta a karjával.

-Hogy láthassam Rayt, Emmát és az anyukámat.-szólal meg egy hang mögüle mire rögtön odafordult.

-No-Norman?!-lepődött meg a lány.

-Igen, én vagyok az!-vetett felé egy angyali mosolyt a fiú.-És mielőtt kérdeznéd szellem vagyok és talán nem látod, de Ray itt van mellettem.-fogta meg a barátja kezét.-Úgy néz ki, mind a kettőnknek van mesélni valója bőven. Például az, hogy összejöttem Rayel.

-Így másfél év után ez márcsak alap tőled, hogy mesélsz!

~~~

VÉGE VAN A KÖNYVNEK! T-T Oké, ezt a könyvet nagyon szerettem írni, de ez már a végszó. :c Ha nem baj, nem nagyon fektettem figyelmet a romantikus részekre, hanem inkább az érzelmek átadására koncentráltam, és így a vége felé meg elkezdtem jobban kiemelni Susan és Norman úgymond testvér szerű barátságát ,:D Köszönöm a sok pozitív visszajelzést a könyvről, vannak tervezésben hasonló dolgok is. ;)

Tényleg nagyon köszönöm, hogy végig olvastátok ezt a könyvet, remélem élveztétek! ^-^