Ghost and the boy (TPN AU)

3.

Norman némán ment az iskolába és csak Ray járt a fejében, ugyanis kíváncsi volt rá. Például arra, hogy hogyan halt meg, milyen ember volt még amikor élt és ilyesmik. Röviden tömören, ki akart deríteni róla dolgokat. Elvégre, ha az ember találkozik valakivel, azt meg akarja ismerni nem?

-Norman~!-lengette meg a kezét Emma a srác arca előtt.

-Tessék?-nézett rá a fiú.

-Kérdeztem valamit, de te nem is figyelsz rám.-durcázott be a lány.

-Bocsi, csak elgondolkodtam.

-Min?

-Azokon, akik már nem élnek...-gondolkodott el újra Norman.

-A szellem amit láttál a romházban?-találgatott a vöröske.

-Huh? Honnan tudtad?!-lepődött meg a fiú.

-Ismerlek már.-felelte vidáman a lány.-Mi lenne, ha ma elmennénk és kiderítenénk?

-Nincs ellenemre.-egyezett bele a srác.

-Oké!-vigyorgott rá Emma mire a fiúnak akaratlanul is egy apró pír szállt az arcára egy kedves mosoly kíséretében.

-Szóval hol is láttad még azt a bizonyos "szellemet"?-kérdezte meg Emma miközben a zseblámpájával maga elé világított.

-Gyere.-intett a fiú, majd elkezdtek az adott hely felé menni, de most nem volt dúdolás.-Itt volt.-állt meg és világított az egyik falra.-Ott ült a földön.

-Aaaaha, szóval azt mondod, hogy ott ült.

-Igen.

-És dúdolt.

-Igen.

-És olvasott.

-Igen.

-És srác volt.

-Igen.

-Akkor meg mégis minek jöttünk ide, ha tudjuk róla ezeket?-kérdezte meg nevetve.

-Mert talán kíváncsiak vagyunk...?-találgatott a platinaszőke.

-Végülis...-vonta meg a vállát a vöröske.

-Látom elhoztad a kis barátnődet is.-hallott meg egy hangot a srác maga mögül mire egyből odakapta a tekintetét.

-Emma, itt van előttem...

-Mi? Hol?-nézett körül a lány.

-Te nem látod? Itt közvetlen előttem!-mutatott a szellemre Norman.

-Én nem látok ott semmit.-rázta meg a fejét a lány.

-Egy szellemet, csak egy ember láthat okostojás.-mutatott a fejére Ray.-Ez a természet rendje. Egy lélek, egy test. És végülis a szellemek lelkek, így csak egy élő test láthat egy szellemet.-magyarázta el.

-Oh... Szóval nem minden ember lát téged?-értetlenkedett a fiú.

-Most magyaráztam el! Egy lélek, egy test, így egy szellemet, csak egy darab élő test láthat!

-Igen, ezt értettem, csak meg akartam bizonyosulni róla.

-Norman?-szólt neki a lány mire odanézett az említett.

-Hm?

-Te most... Magaddal beszélgetsz...?-kérdezte Emma mire a platinaszőke sóhajtott egyet.

-Nem, csak egy szellemet, csak egy ember láthat.-magyarázta el.

-Na, megértetted végre! Márcsak az a kérdés, hogy ő megérti-e.-bökött a vöröshajú felé Ray miközben leült a levegőben.

-Hm... Ez mindent megmagyarázna!-csapta össze kezeit Emma.-Ééééés lány szellem!

-Srác szellem.-mondta Norman.

-Oh, pedig már reméltem, hogy beleszeretsz majd egy szellembe.

-... Te miket remélsz?

-Inkább hagyjuk.

-Emma?-nézett értetlenül a fiú.

-Hm?

-Semmi...-sóhajtott egyet.-Valahogyan most mindenki ellenem van...

-Amúgy, csak szólok, ráléptél egy patkánytetemre.-jelentette ki Ray egyszerűen.

-MÉGIS MIK VANNAK ITT?!-ugrott fel hirtelen a platinaszőke, míg Emma kínosan nézte a jelenetet.