Ghost and the boy (TPN AU)

8.

A hó kisebb-nagyobb pelyhekben hullott le az égből, ezzel fehér hótakaróval beborítva mindent. Viszont ennek a szépségnek is vannak hátrányai, ugyanis a növények elhalnak, az állatok vagy elmennek máshova vagy téliálmot alszanak, az utak pedig csúszósabbak lesznek, ezáltal több balesetet okozva. Egy átlagos ember ilyenekre gondolna, de drága Norman nem pont így hasonlítaná. Jelen pillanatban a szép hó jelképezi neki az élet szépségét, és a hátrányai, pedig a halottakat. És hogy miért pont ehhez tudja hasonlítani? Hm, talán egy bizonyos szellemfiúhoz, de ki tudja.

-Norman. Norman~!-szólígatta Emma a fiút, aki összerezzenve ránézett.

-Hm?

-Nem figyeltél, amit mondtam neked?-lett durcás a lány arca.-Mindegy, csak azt kérdeztem, hogy majd segítesz-e az iskolai beadandóban.-sóhajtott egyet egy mosollyalaz arcán.-Megint rajta gondolkodsz?

-M-M-Mi...?! Ho-Honnan veszed Emma...?! Ne hülyéskedj, nehogy megzavard anyáékat a vezetésben, mivel tél van, így csúszósabbak az utak...-morogta a srác megpróbálva elrejteni a zavarát, mire a legjobb barátja csak elkuncogta magát.

-Nyugi, ne reagáld túl a helyzetet.-legyintett egyet a vöröske.

-Várj, Norman, te szerelmes vagy?-kérdezte az említett anyukája rájuknézve a visszapillantó tükörből.

-N-Nem!-vágta rá a platinaszőke hajú.

-Nyugi fiam, ez normális. Na, ki a szerencsés lány?-kérdezte a nő, mire a lány sikeresen visszafolytotta a nevetését.

-Köszi Emma...-motyogta a fiú a mellette ülő lánynak.-Nem akarok róla beszélni...-adott választ az anyjának a srác.-Na, itt vagyunk Emma.-húzódott le a kocsival az út jobb oldalára.-Mielőtt kiszállsz a kocsiból nézzél körül, mivel az úttest felé vagy.

-Hai, hai, tudom. Köszönöm, hogy hazahoztak az iskolából!-vetett a nő felé egy hatalmas vigyort a vöröske.

-Nincs mit másko-nem tudta befejezni a mondatot a nő, mivel egy hangos csattanás hangja járta be az utcát, ami az ő kocsijuktól jött.

...

Norman ijedten ült fel az ágyon a levegőt kapkodva, majd, amint realizálta, hogy normálisan lélegzik, rögtön lenyugodott. Viszont amikor körülnézett, hogy hol van egy teljesen fehér szobában találta magát és az egész bal oldala be volt kötözve. Mint hogyha a teste arra várt volna, hogy realizálja, hogy hol van, szinte ez a felismerés után erős fájdalom nyilalt bele a srácba.

-Oi, ne ülj fel!-rohant be egy orvos, majd döntötte óvatosan vissza az ágyra a fiút.-Ezzel csak azt éred el, hogy jobban károsodnak az izületeid.

-Emma és anya... Ők hol vannak...?!-motyogta ingerülten Norman a sírását visszafolytva, mire az orvos vett egy mély levegőt.

-Had magyarázzam el.-nézett rá komolyan.-Egy autó a bal oldalról belétek hajtott, így téged odapréselt a kocsi ajtajához, aminek hatására megrepedt 2 bordád a jobb oldalon és az autó törmelékei pedig olyan súlyos károsodást mértek a bal oldaladon, hogy a az egész bal lábad és a bal karod a könyöködtől lefelé lebénult. Viszo-

-Ha én ennyire megsérültem, pedig a jobb oldalán voltam a kocsinak, Emma és anya meg a bal oldalán, akkor...-csuklott el a fiú hangja elgondolkodva a lehető legrosszabb végkimenetelen.

-Őszintén sajnálom.-nézett rá a doktor.-A másik két személy a helyszínen rögtön meghalt.

~~~

OKÉ, EZT A RÉSZT NEKEM FÁJT LEÍRNI! T-T Viszont lassan elérkezünk ennek a könyvnek a végéhez (és lehet hogy egyesek már sejtik, hogy mi lesz a vége), pedig nagyon szeretem ezt a könyvet írni T-T és elnézést, hogy pár hónapig nem volt rész, csak sokat kellett tanulnom és még kelleni is fog (HÁLA A DRÁGA KONFIRMÁCIÓNAK X_X) Remélem tetszett a rész és megpróbálok minél hamarabb jönni a következő résszel ,:D