Secret Feelings

Fiú a szomszédból

Mikor 2 éves voltam, New Yorkból Michiganba kellett költöznünk, mert anyám jobb munka lehetőséget kapott. Egy midland-i kertvárosba mentünk, s bár a new york-i lakás kényelme se volt rossz, pláne, hogy minden két lépésnyire volt a tömbtől, azért egy kis kertes családi ház se semmi. Igaz, meg voltak a maga hátrányai, mint a hosszú buszozás, koránkelés és az új óvóda, de rengeteg előnyt is rejtegetett magába. Bár kutyánk az sosem lett, hiszen anyám allergiás rájuk. Apám is, csak nem abban az értelemben.

Szóval nem könnyítettem a szüleim életén amiért kirángattak a már éppen megszokott környezetemből, nagyanyám szerint egyébként is nyűgös kislány voltam. Kifejezetten társas gyerkőc, aki büntetésként élte meg a saját szobát, ahol órákat kellett egymagában lennie, mivel a mamám csak hébe-hóba tudott eljönni, bébiszittert pedig sokáig nem alkalmaztak szüleim, olyat nem, aki alkalmas is volt a feladatra. Míg nem a költözésünk után néhány nappal megismerkedtek a néhány utcával odébb lakó Redwood családdal és egy szem fiúkkal, Wesleyvel.Wesley a hadseregben gyakorlatozott akkoriban, így sokszor hosszú időkre el kellett utaznia, ám a szülei és a szüleim is megbízható, komoly fiúnak tartották, akinek unokatestvérei híján tapasztalata is volt a gyerekcsőszködésben. Ráadásul olcsó is volt, hisz sokszor beérte egy üveg sörrel vagy egy kis zsebpénznyi apróval. Ehhez azonban én is hozzám tettem, mert azt hiszem igen gyorsan megkedveltük egymást, jól értett a gyerekek nyelvén, és bár nem féltem olykor összekenni őt vagy a környezetem pudinggal vagy almaszósszal, lényegében kezes bárány volt. Mindig megtudott nevetettni. Mindig.

Több időt töltöttem vele, mint bárki mással és bár máig utálok tanulni, ő mindig elhitette velem, hogy csak mesekönyv mellett tud elaludni és hogy a bújócska hunyóként a legszórakoztatóbb, de amaz nem megy számolás nélkül. Egy szó, mint száz, legjobb barátokká lettünk, és bár a legtöbb kislány apukáját tekinti hercegének - mégha ez abszurdan is hangzik -, nekem Wesley volt a mindenem.

Aztán egy nap megházasodott és elköltözött.

Én pedig hiába vártam rá. Az évek múlásával pedig lassan el is feledtem, hogy egyszer régen barátok voltunk.