17 évvel később...

14 1 0
                                    

Már javában ősz volt. Az eső napi gyakorisággal látogatott meg minket és a nagyobb szél sem vétett sokszor irányt. Szerencsére a fákat kicsavaró viharok elkerülték a várost, így némileg biztosítva, hogy legalább a Halloweent meg lehessen tartani, amire már úgy várt kicsi és nagy, de jobbára csak a gyermek lelkűek.

 - 22 évesen nem vagy te már ehhez kicsit öreg? - kérdezte kissé talán szemrehányóan Micah, miközben a forgó székemben ülve ide-oda nyikorogtatta azt, ami úgy tűnt őt nem zavarja a magazinjaim olvasásában, ellenben engem igen öltözés közben. Csak egy gyors jelmez próbának szántam a nagy nap előtt, nehogy abban a pillanatban bőgjek le, hogy a ruha túl szűk. Murisnak és szexinek találtam Piroskának öltözni, amíg abban a naív hitben voltam, hogy Micah lesz a farkasom. De most igencsak megingott a hitem.

 - Ingyen cukrot kunyerálni sosincs késő. - böktem oda kissé mostmár morcosan, ám de szorgosan igazgatva a dekoltázsomon. Nem volna jó, ha ránk szállnának miattam az idősebb alakok, bár tény, választhattam volna ennél szelídebb jelmezt is. - Különben is, utána egyből átsurranunk Alastairék házibulijába és oda jelmez is fog kelleni. - tettem még hozzá immáron egy kicsit elégedetten, na nem a ruhát illetően, mert azzal még mindig babráltam.

 - Dehogy kell... - nevetett egyet Micah.

 - De igen, kell. - emelkedett ismét a vérnyomásom, most azonban inkább a barátom kételkedése végett.

 - Nem, nem kell. - jelentette ki mi sem egyszerűben, még a magazinból is felnézett rám, amit én a tükörből láthattam viszont.

 - De... igenis... kell! - dobbantottam egyet megfordulva, mutató ujjam fenyegetően megemelve. Miért kellene elmagyaráznom, hogy a halloween-i bulik alap kelléke a jelmez. Nem szólt vissza, de szemei és lapuló félmosolya ígyis elárulta, hogy lököttnek tart. Se baj. Ő azonban hajthatatlan maradt, és kijelentette, hogy nem fog jelmezt felvenni. Micah a barátom volt már lassan 4 hónapja, s bár alapvetően jól megértettük egymást, valójában apróságokból csináltunk mindig elefántot. Szerinte miattam. Szerintem meg kapja be...

Secret FeelingsWhere stories live. Discover now