is she the one? ~ jikook | ✔

első

- Nyugi, Jungkook, attól még, hogy egy melegbárban lesz megtartva a legénybúcsúd, sikerülhet jól – veregette meg a vállamat biztatóan Wonjun.

- De a faszért kell még ebbe is beleszólnia? Értem én, hogy nem sok jót hallott a barátnőitől a legénybúcsúkról, de bízhatna bennünk. Bízhatna bennem. Nem fogom megcsalni, hát baszki három nap múlva összeházasodunk. – mérgelődtem, miközben cipőimet idegesen rángattam fel magamra.

Hetek óta csak a mai legénybúcsúra tudtam gondolni, ugyanis egy jó ideje nem voltam kikapcsolódni a haverjaimmal. Álmaimban sem gondoltam volna, hogy ilyen stresszesek lesznek az előkészületek, de konkrétan gyomorgörcsöm van hetek óta. Daeyon elviselhetetlen, nem lehet vele rendesen beszélni, ő is sík ideg, mert azt akarja, hogy minden a legnagyobb rendben menjen. Megértem, mert tisztában vagyok azzal, hogy mennyire fontos neki az esküvőnk, de akkor sem értem, miért kellett hárpiává változnia. Többször is megbántam már, hogy megkértem a kezét, mert tulajdonképpen ehhez is ő ragaszkodott. Félreértés ne essék, nagyon szeretem, de nekem teljesen rendben lett volna az is, ha nem húzunk jegygyűrűt egymás ujjára, csak együtt lakunk és a többi.

- Egyébként is mindenben ő dönt, legalább ezt a kis örömet megadhatta volna nekem – folytattam a morgást, ugyanis muszáj voltam valakinek kiadni a dühömet. Wonjun pedig tökéletes jelöltnek bizonyult, úgyis jó hallgatóság.

- Jól van, hát ilyenek a nők. Örülj neki, hogy egyáltalán lehet legénybúcsúd. Taehyungnak például nem is engedték, szóval te még mindig jobban jártál a meleg bárral.

- Nem nyugtattál meg – sóhajtottam fel, majd megvártam, amíg barátom elhagyja a lakásomat. Gyorsan bezártam az ajtót, majd megindultunk, ugyanis a többiek már lent vártak minket a lakótömb előtt. – Csak tudod, ő ugyanúgy rendes bárban tartja a leánybúcsúját és nem volt beleszólásom a dologba. Hiába mondtam neki, hogy ő is menjen akkor szépen egy meleg bárba, mert úgy lenne fair. Konkrétan kiröhögött és közölte velem, hogy ő velem ellentétben hűséges. Mintha én megcsaltam volna akár egyszer is az elmúlt évek során.

- Engedd el, haver – sóhajtott fel. – Így is faszán fogjuk érezni magunkat. Mocskosul berúgunk és méltóképpen megünnepeljük, hogy végre találtál valakit, aki elviseli a képedet.

- Annyira görény vagy – rúgtam alá szándékosan, aminek az lett a következménye, hogy majdnem kettő emeletnyit gurult lefele. Olyan hangosan nevettem volna, hogy az összes lakót felkeltettem volna a kárörvendésemmel. De jogosan tettem volna, mert amilyen köcsög beszólásai vannak mostanában, teljes mértékben megérdemelné.

Szokásos öleléssel és kézfogással üdvözöltem a többieket, mikor végre kiértünk a friss levegőre. Meglepetésemre mind a négyükön egyen póló volt, amin az szerepelt, hogy legénybúcsú és alatta két Sojus üveg, amiket éppen összekoccintanak. Kaptunk mi is Wonjunnal, amit azonnal át is húztunk – kicsit sem törődve azzal, hogy esetleg megláthat minket valaki. Ötletes, nekem eszembe sem jutott ez, de így legalább biztosan tudják majd, hogy mi hatan együtt vagyunk. Metróval és villamossal negyven perc alatt oda is értünk a MoU nevezetű meleg bárba, ahol a fiúk fizették nekem a belépőmet. Már a bejárat előtt a lelkemre kötötték, hogy ma egy kört sem állhatok én, ingyen fogom segg részegre inni magamat, ugyanis ők fizetnek. Nem kaptam tőlük „baszó ajándékot", ahogy ők fogalmazták, ezért így akartak kiengesztelni. Nem is vártam el, hogy méreg drága ajándékot adjanak, nekem az is épp elég, hogy végre velük tölthetek egy estét. Mielőtt lepasszoltuk a cuccainkat a ruhatárnál, gyorsan írtam egy üzenetet Daeyonnak, hogy érezze jól magát, majd holnap beszélünk. Szerencsére azonnal válaszolt, ahol szintén jó bulizást kívánt nekünk, illetve felhívta arra a figyelmemet, hogy azért ne igyunk annyira nagyon sokat. Sajnos ezt nem ígérhettem meg neki, ugyanis ez az este erről szól. Nem is emlékszem már arra, hogy mikor rúgtam be utoljára...