All I Want For Christmas Is Lou! (Befejezett)

4. fejezet

Louis

Harry csodálatos volt, már majdhogynem tökéletes. Az elején egy kicsit bizonytalan volt a hangja, de ahhoz képest, hogy ez volt az első fellépése közönség előtt...
Eleinte azt hittem, hogy vissza fog táncolni, főleg az ijedt őzike nézése miatt, ahogy rám szegezte smaragdjait, de kibírta, sőt, mikor felmentem hozzá, kinyílt, mint egy gyönyörű tulipán a hosszú téli hideg után.

Wham! számát még követte pár karácsonyi dal, amit Harry kisujjból énekelt és élvezett. Olyan fénye volt azon a színpadon, mint egy igazi csillagnak.

Mikor lement a félórás ''mini koncertje'', kissé kifáradva, de hatalmas mosollyal és csillogó szemekkel felém közeledett, a bárpulthoz.

- Bravó, Göndör! - tapsoltam párat, majd a mellettem lévő széket kihúztam neki, hogy helyet foglalhasson. - Fantasztikus voltál - néztem fel rá büszkén, mire ő csak szendén elmotyogott és egy halk ,,köszönöm" -öt. - Niall! - néztem a pult mögött lévő ír fiúra. - Harrynek van még valami teendője, vagy elrabolhatom?

- Hát persze, Louis! Hozz nyugodtan kínos helyzetbe a főnököm előtt! - háborodott fel a kis dulifuli göndörke, mire csak kacéran rákacsintottam, így előcsalva az imádott pirosságot az arcára. Hogy elrejtse zavarát, lehajtotta fejét, majd egy halk ,,Kimegyek a mosdóba" után elhagyta a pultot.

A távolodó Harrynek a feneke stíröléséből Niall torokköszörülése rángatott vissza.

- Megengedem, hogy ,,elrabold" - válaszolta meg az előbbi kérdésemet, majd folytatta: - Harrynek mára már nincs semmi dolga, sőt, már így is túlteljesített  - legyintett, majd mindig mosolygós arcáról most leolvadt a vigyor, és egy szarfagyasztó tekintettel végigmért. - Azonban egy valamit még hadd mondjak: ha bántani mered azt a cukkancs, önzetlen fiút bármilyen módon, Isten rá a tanúm, hogy megmérgezem a kajádat,  nem érdekel, hogy mi lesz a következménye - hajolt előre, ezzel mutatva, hogy komolyan beszél. Én halkan elmormoltam egy ,,Oké-t", mire visszatért a mindig vidám énje.  Ez a gyors váltás elég ijesztő volt, nem csoda, hogy Harry lebeszélt róla, bár nem mintha lett volna bármi esélye az ír fiúnak...   - Ez esetben: kellemes időtöltést! 

- Kösz - biccentettem, ahogy a fogyasztásom árát leraktam a bárnak a felületére, majd a göndörke után mentem. A férfi mosdó meglepően tiszta és világos volt, a falon fehér és fekete csempék voltak a fuga közötte pedig arany színű volt, ahogy a hófehér csapok felett a csaptelepek is. Fancy...

- Harry, itt vagy? - kérdeztem a helyiség csendjébe, azonban válasz nem érkezett. - Harry? Még mindig semmi, ezért benéztem az ajtóval elkerített mellékhelyiségekbe, amik mind üresek voltak.

Agyammal egyből elkezdtem kombinálni, hogy bizonyára rámenős voltam, ezért elmenekült. Habár amikor az előbb csókolóztunk, nem tűnt ijedtnek. Nem baj, ha ő sem akar engem, akkor nincs mit tenni. 

Éppen csalódottan kijöttem a helyiségből, amikor is egy fülig érő szájú Harry jött velem szembe.

- Kész vagyok, sokat vártál? - érdeklődött, míg ragyogó smaragdjaival kutatóan rám nézett.

 - Itt vagy - mondtam szerencsétlenül.

- Igen, itt - lépett közelebb hozzám, miközben kezeivel közrefogta arcomat, majd ujjbegyeivel végigsimított azon. - Csak te és én, kettesben... - suttogta érzékien, míg tekintete az ajkaimon pihentek. Lassan lejjebb hajolt hozzám, és szenvedélyesen birtokba vette a számat, annyira intenzíven falta ajkaimat, hogy egy percig azt hittem, hogy ma én leszek a lepedőbe vasalva.

- Nyisd ki a szád! - leheltem, mire ő készségesen eltátotta meggypiros ajkait, így beengedve ráéhező ízlelőszervemet. Mikor nyelveink összetalálkoztak, egyből heves üdvözlésbe részesítették egymást, mintha évek óta nem ízlelték volna a másikat, és nem csak úgy háromnegyed órája.