All I Want For Christmas Is Lou! (Befejezett)

6. fejezet

4 évvel később

Harry

Nézve Louis alvó gyönyörű valóját, fejbe csapott a felismerés, hogy mekkora egy mázlista vagyok, hogy a majdnem nyolc milliárd ember közül pont engem választott társául ez a félisten. A közös lakásunk ablakából egy kis napfény átszűrődött a függönyök között, elérve Lou meztelen vállát, amit nem fedett takaró, mire engem is hatalmába kerített a vágy, hogy ne csak bámuljam, hanem érintsem is meg azt, ami az enyém. Már éppen simítottam volna végig az én szerelmem hátán, amikor is egy kis nyöszörgés kíséretében felém fordította fejét.

- Bébi, megtennéd, hogy nem égetsz lyukat a testembe - mormogta Lou, míg a hozzám eső bal karját átvetette a derekamnál, így közelebb húzva magához. - Nem tudok így aludni.

- Bocsi, BooBear - leheltem kócos tincsei közé, majd egy puszit nyomtam oda. - Aludj tovább! - javasoltam, miközben felkarját cirógattam. Hamarosan már csak Lou halk szuszogását lehetett hallani, ami engem is álmossá tett.

Órákkal később az én telefonom csengőhangjára ébredtünk.

- Hazzy, ha nem némítod le azonnal, esküszöm, hogy kihajítom az ablakon - dünnyögte a párnájába, amit időközben a fejére húzott. Jót nevetve viselkedésén halkan kikecmeregtem az ágyból, és felkapva a mobilomat kiosontam a konyhába, hogy ott zavartalanul tudjak beszélni a hívóval. Jelen esetben Lottie-val.

- Jó reggelt, Lotts, mizu van? - kérdeztem könnyed hangnemben, míg bekapcsoltam a vízforralót, hogy  egy csésze teával kedveskedjek Lounak.

- Ne jó reggelt-ezz itt nekem, sógor! - kiabálta bele a kagylóba. - Azt beszéltük meg, hogy tízre itt leszel a plázában, hogy közösen kiválasszuk a gyűrűt, de fél tizenegy van, és te sehol sem vagy!

- Ó, basszus! - csaptam a homlokomra. - Teljesen kiment a fejemből. 

- Még az a szerencséd, hogy én itt vagyok neked, különben még azt is elfelejtenéd, hogy meg akarod kérni annak az ostoba bátyámnak a kezét - zsörtölődött Lottie, azonban a hangjában lehetett hallani, hogy annyira nem haragszik. - Na, hősszerelmes, adok neked még fél órát, hogy idetold azt a csontos seggedet, puszi - mondta, és bontotta a vonalat.

- Nincs is csontos seggem! - ráncoltam össze szemöldököm, míg elővettem Lou bögréjét a sajátommal egyetemben, hogy elkészítsem a teát.

- Én annyira nem vagyok biztos benne, hadd teszteljem le! - lépett mögém Lou a semmiből, és belecsípett a hátsómba, mire a meglepettségtől egy nem túl férfias sikkantás hagyta el a számat. - Igazad van, nem csontos. Pont megfelelő... nekem - suttogta a fülembe, ahogy karjait összekulcsolta a derekam körül, így magához húzódva megéreztem a reggeli merevedését.

- Megint kanosan? - kérdeztem rekedt hangon, míg teljes testemmel rádőltem Loura, hogy minél közelebb legyek hozzá. - Pedig azt hittem, tegnap este előtted az egész tárad...

- Az tegnap volt Hazzy. Ma pedig ma van - lehelte a fülem mögötti érzékeny pontra, amitől tudta, hogy majd' megveszek a gyönyörtől, de most ki kellett tartanom, mert Lottie vár rám, és tudom, ha most itt egymásnak esünk, abból nem lesz egy gyors menet.

- Lou~, imádnám, ha itt és most magadévá tennél, azonban Lotts vár rám - nyögtem bele a mondat végébe, ahogy Lou ujjait körülfonta a farkam körül. - Louis William Tomlinson, hagyd abba, légy szíves! Készülődnöm kell.

- Jól van, bébi, értem én - lépett távolabb tőlem, ezzel teret adva nekem, hogy megfordulva a gyönyörű azúrjaiba nézhessek. - Már nem is szeretsz - tette  keresztbe karjait.