Tűzvihar

9. rész

Nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el pontosan, de mikor kinyitottam a szemeimet egy furcsa, szürke falú helyen találtam magam. Nagy és vastag rácsok vettek körül, a levegő nehéz volt és fáztam is. Hol az Istenben vagyok?
Tettem fel magamban a kérdést és próbáltam tisztán gondolkozni, de a fejem iszonyatosan sajgott.
- Lám végre felkeltél. Azt hittem ennél talpraesettebb vagy. Tekintve, hogy Mary elvileg rendesen kiképzett. - szólalt meg valaki a távolból. A lámpák pislákoló fénye miatt csak a körvonalait tudtam kivenni, hangjából ítélve férfi az illető.
- Azonnal eresszen el! - rohantam volna oda a rácsokhoz, de a nyakamnál fogva valami visszarántott. Ekkor vettem csak észre a hatalmas, vasból készült nyakörvet és az ahhoz tartozó - akár egy medvét is - visszatartó láncot ami a kelepcse közepéhez volt erősítve. Jobban körülnézve a helyen a földön találtam két tálat. Olyat amilyet a kutyáknak szoktak kitenni a gazdáik. Elborzadva néztem végig magamon és eszméltem rà, hogy én bizony nagy slamasztikába keveredtem és hogy kutya ként vagyok kezelve.
- Ugyan már kislányom, ennyire ne ellenkezz. Hiszen ez volt a sorsod az elejétől kezdve. - lépett be a fénybe kacarászva az a férfi aki magát az apámnak meri nevezni.
- Hol van Liz néni? Ha bántani merte esküszöm, hogy megölöm! - dühös tekintettel meredtem Frankre, majd óvatosan a ketrec rácsaihoz sétáltam miközben elöntött a félelem. Hiszen Liz néni annyira törékeny nő. Okos, de idős is és ha velem ilyet tudott tenni, akkor el sem mertem képzelni, hogy vele mit. Még tisztán emlékszem arra az estére mikor Polla néni ki engedett a sötét erdőbe. A lövések hangja kezdett el vízhangozni a tudatomban ahogyan eszembe jutott a fájdalmas emlék.
- Nem bántott. Felszabadított. - hallottam meg Liz néni ismerős hangját, majd megpillantottam. Lassú léptekkel lépett oda Frank mellé. Arca eltorzult, arcára fura grimasz ült ki. Értetlenül néztem a párosukat, majd belép csapott a felismerés. Elárult. Liz néni elárult! A döbbenettől térdre estem ismételten.
- Látom rájöttél a dologra. Elizabeth mind végig nekem dolgozott. Miatta tudtam meg oly sok évvel ezelőtt, hogy hol talállak titeket. De az az isten verte anyád és az a rozoga picsa túl jártak az eszemen. De élvezet volt annak az öreg asszonynak a tekintetébe belenézni miközben a vérében fuldokolt. Az életébe került az, hogy téged védett. Pedig nem vagy más csak egy szörnyeteg akit gyilkolásra teremtettem. Persze az ostoba anyád az elején az utamba állt, de most, most végre be fejezhetem a remekművem. - a végén felkacagott. Ördögi hangja marta a tudatomat, mintha csak sósavval öntenének le. Egyszerűen megbénultam és szólni se tudtam. Pörögtek előttem az emlékek, de nem értettem. Egyszerűen nem tudtam felfogni azt, hogy a számomra oly kedves Liz néni elárulta a családomat.
- Miért? - kérdeztem elfulló hangon és belenéztem az öreg néni tekintetébe amiben most undort láttam.
- Mert egy korcs vagy. Egy szörnyeteg. Neked itt a helyed és nem az utcán. Az elejétől fogva gyűlöltelek. Téged és azt a két ostobát is. - szinte köpte a szavakat. El sem tudtam hinni, hogy az a kedves hölgy akibe belebotlottam annak idején az utcán, hogyan tud így viselkedni. Szavai fájtak és egyszerűen tehetetlennek éreztem magam.
- Most hogy ezt megtárgyaltátok, elkezdjük az igazi kiképzésedet. - tapsolt egyet a levegőben Frank. Majd hírtelen éles fények vakítottak el.
- Mi történik? - próbáltam eltakarni az arcomat, hogy megóvjam a szemeimet a hírtelen betörő fény áradattól. A talaj alattam mozogni kezdett és mintha az egész terem megváltozott volna. Egy arénában találtam magam.
- Bemutatom neked az első ellenfeledet. - kiáltott valahonnan a semmiből Frank, majd belépett a helységbe egy köpcös alak. Kezében balta csillogott. Nem akartam küzdeni, így hátrálni kezdtem. Nyakamat továbbra is szorította a vas nyakkörv, de a hozzá tartozó láncok eltűntek.
- Ne hátrálj! Támadj! - hördült fel Frank, majd a nyakamon lévő nehéz tárgy fel izzott és éles fájdalom futott át a gerincemen. Felsikoltottam és oda kaptam a kezemet. Ha nem teszem azt amit akar akkor rosszabb lesz. Gondoltam magamban és megtettem amit akart. Farkas alakot öltöttem, de ebben a pillanatban lendült felém a balta amit épphogy ki tudtam kerülni.
Rémület kezdett el rajtam eluralkodni és kétségbeesetten kerestem a kijáratot de hiába. Sehol egy ajtó vagy egy rejtekhely. Teljesen csapdába estem.
Nem figyeltem oda és a férfi elkapott. Bundámnál fogva felkapott és neki vágott a falnak. Nyüszögve próbáltam felkelni és rá kellett ébrednek arra, hogy vagy ő öl meg engem, vagy én őt. Itt ugyanis a túlélés a tét. Összeszedve magamat támadni kezdtem, de a balta erős fegyvernek minősült.