𝓗𝓮𝓻𝓬𝓮𝓰𝓫𝓮 𝓼𝔃𝓮𝓻𝓮𝓽𝓿𝓮

Bevezető

Az élet néha kegyetlen tud lenni, nagy fájdalmakat tud okozni,de nem csak az élet hanem az emberek is, hogy honnan tudom?, mert átéltem, én egy Amszterdamban található nevelőintézetben nőttem fel, a szüleimtől elvett a gyám, mert drogosok és alkoholisták voltak, apám mindig vert, a báttyámat szintúgy, anya nem foglalkozott velünk sokszor mikor drogozott kizárt a lakásból télen és a szomszédba kellet átmenjünk. Az iskolában én voltam a jó tanuló, de mindig cikiztek hogy szakadt ruhákban járok,a tanárok mindenben segítettek, ők vettek nekem füzeteket és tollakat de ezeket el kellett dugjam otthon, ételt 1 nap 1x kaptunk, de volt olyan hogy egyáltalán nem, a Báttyám Scott mindig vigyázott rám és mindig megvédett ha bántani akartak de helyette akkor ő kapott, rá számíthattam csak, 15 éves voltam mikor megtudták hogy mi ilyen körülmények között élünk, mert elmondtam, eddig féltem, féltem ha elmondom mi lesz, de nem élhetünk így, aznap mikor elmondtam és haza mentem otthon apám egy hatalmas nagy pofonnal fogadott, megfogott egy kést és belevágta a combomba, és végig húzta,csak úgy ömlött belőle a vér én pedig sikítottam a fájdalomtól, szerencsére akkor toppantak be a rendőrök, azonnal letartoztatták a szüleinket, engem és a Báttyámat bevittek a korházba, ott összevarták a nyílt vágásom, az orvos azt mondta hogy maradandó lesz, ezután bekerültünk Scottal egy intézetbe, nem akartak minket örökbe fogadni mert túl nagyok voltunk, idővel megtudtam hogy apát életfogytiglani börtönre ítélték , anyám pedig 2 év börtönt kapott, majd súlyosbítottak rajta szintén életfogytiglant kapott, teltek az idők és egy kedves család örökbefogadott minket a Báttyámmal együtt, és ez a család volt az aki mindenben segített nekünk, elegendő ételt, és szép ruhákban járattak minket, aztán ügye én voltam az a kislány akit ütöttek vertek a szülei, még a hírekben is benne voltunk, csak arckitakarással de mindenki tudta hogy mi vagyunk azok, aztán kezdtek barátaim lenni, egyre több igazi, akikben tényleg megbízom, megismertem Carissat, ő volt az iskolatársam, aztán jött Tyler, a fenegyerek, aki mindig menősködött, de nagyon jó barátok lettünk, majd utolsó sorban ott volt Emily, őt még a gimnáziumban ismertem meg, nagyon jó barátok lettünk vele is, és igen, eltudtam menni Gimnáziumba, mivel nagyon jó tanuló voltam és csak 5öseim voltak így felvettek minden Gimnáziumba, a helyi Iskolába jelentkeztem is, nem akartam messzire menni, itt is végig jó tanuló voltam, és a vendéglátói szakon végeztem, a többi barátaim pedig így lassacskán eltűntek és kétszínűvé válltak, mindig volt egy álmom hogy egy kávézót üzemeltessek, amiben még sütiket is árulhatok, lassan de szépen elértem mindent, Most itt vagyok 20 évesen, Amszterdam egyik legfelkapottabb helye az enyém, A báttyám pedig rendőr lett, ő most 25 éves, de még mindig olyannyira gondoskodik rólam mint akkor, a nevelőszüleinktől elköltöztünk, idővel született egy kislányuk, vagyis a testvérünk Kiara, most töltötte a 8. - dik életévét, Scott és én egy külön albérletben élünk amit közösen fizetünk, az iskolai barátaink megmaradtak, ahogy a régi emlékek is, néha leülünk és a régi dolgokról beszélgetünk, a szerelmi életemmel kapcsolatban pedig úgy állok hogy sehogy, volt pár fiú, egy még a gimibe, aki gyerekszerelem volt, maximum 3 hónapot voltunk együtt aztán megcsalt, majd jött mégegy mikor befejeztem a Gimnáziumot, őt szerettem nagyon is, de kiderült hogy drogozik, és egy nap számon kértem, erre ő megvert, vele 1 évig voltam együtt, a bátyám ezt nem hagyta annyiban, és a srác börtönbe került, aztán volt mégegy férfi, vele nemrég szakítottam, mivel nem ő volt az igazi, a bátyám pedig úgy váltogatja a barátnőit mint más a zokniát, na mindegy is, szóval most itt vagyunk, boldogan, és eddig minden zökkenőmentesen megy, bár már nem sokáig.