Egy hétköznapi lány, és egy Cambridge Király viharos kapcsolatatát mutatja be, hogyan mennek keresztűl a sok veszekedésen, hogyan oldják meg a problémákat, a múltbeli emberek miként keserítik meg az életüket, és hogyan győzik le őket, de a legfontos...
Már felvagyok öltözve a szettem egy fehér rövidújjú bodyra egy kék farmerre és egy fekete derékig érő kardigánra esett, a hajam lófarokba kötöttem, szokásos natúr smink, fogat mostam, és amint kiléptem az ajtón egyből megtalált a morci bácsi.
- jóreggelt morci bácsi-köszöntem neki.
- ma a karácsonyi díszeket fogod megcsinálni az előtérbe, felső emelet jobbra és első ajtó.
- rendben, legyen szép napja- ejtek egy mosolyt felé majd megyek is a dolgomra az előtérbe belépve ez fogad:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A két lépcső közepén pedig egy hatalmas karácsonyfát állítottak fel ami már fel van díszítve már csak a lépcsőket kell, sok doboz volt, megkerestem az égőket és elkezdtem diszíteni, majd megjelent egy elegáns öltözetben egy férfi neki szőke haja volt és fekete szeme, viszonylag fiatal.
- oh, vigyázz, bele lépsz! - szólok neki a létrán állva mert majdnem bele lépett egy égőbe.
- ez nem a korlátra szokott menni? - érdeklődik.
- foggalmam sincs hogy hova megy, csak felteszem- mondom.
Mire ő elneveti magát.
- új dolgozó vagy?.
- igen, 2 napja vagyok itt.
- én a herceg vagyok,Henry.
Lemásztam a létráról mert már feltettem az égőt, majd ránéztem.
- én Stella vagyok, örülök a találkozásnak- mosolygok rá kedvesen.
- te vagy itt az első aki a szemembe mer nézni.
- az a szabály hogy a királyi családnak ne nézzünk a szemébe de őszintén én nemtudok úgy beszélgetni hogy ne nézzek a szemébe, most őszintén most itt beszélnék neked közbe meg a plafont nézném, az úgy milyen?.
- ebben igazad van mondjuk- neveti el magát.
- annyira közvetlen vagy.
- sokan mondják- majd megfogok mégegy égőt.
- nem igazán találkozom ilyen emberekkel, inkább a befarsultakkal.
- huhh azokkal én is.
- hány éves vagy?.
- 20 és te? - majd újra felmegyek a létrára.
- 18.-feleli.
Majd lejövök a létráról és egy újabb égősorért megyek, de nehezen akar kigobozódni.
- várj segítek- jön a herceg, és megfogja az egyik oldalát, én a másikat és próbáljuk szétszedni.
- meghúzom most, de ha elszakad nem én csináltam - nézek rá.
- de én se! - mondja.
Majd egyszerre meghúzzuk és kibontódik.
- ezazz, pacsi- nyújtja a kezét majd belecsapok.
Ekkor megjelen a mogorva bácsi.
- hercegem-itt meghajol- Bocsánat hogy a hölgy megzavarta máris elviszem.
- Ne Bred, nem zavar, épp az égőket bontjuk ki.
Erre a morci bácsi meglepődik.
- rendben ahogy kívánja - majd meghajol és elmegy,de vissza fordul,és megszólít.
- oh stella mégegy estét itt kell maradnod - majd végleg elmegy.
Erre a kijelentésre teszek egy szemforgatást, de legalább jól fizetnek.
- ha már este ittmaradsz, tudsz kártyázni? - kérdezi Henry.
- de még hogy- felelem
- este egy meccs?.
- benne vagyok!.
Sikeresen sikerült kigobózni minden égőt, szépen feldiszítettem mindent, Henry elment mert dolga volt este 9kor már mehettem letusolni, és elgondolkoztam azon hogy igazából én találkoztam mind két herceggel és úgy beszélgetek velük mint egy normalis emberrel en nem vagyok komplett na mindegy vagy levágják a fejem vagy nem lesz munkám veszteni valóm meg nincs, felvettem a szarvasos pizsim, és elindultam ki újra az erkélyre de szembe jött velem Henry.
- kártyaparti az erkélyen- mondja majd követem.
Kimegyünk az erkélyre ahol ott ül ő, William.
- tesó hoztam egy ellenfelet-mondja Henry.
Majd belépek az erkélyre, William pedig rámnéz.
- de csak ha nem zavarok- szólalok meg.
- nem, gyere- mondja Henry.
Majd leülök közéjük, William folyamatosan engem néz ami zavarba hoz de próbálok nem rá figyellni, Henry kiosztja a lapokat és elkezdődik a meccs, először Henry áll nyerésre, Majd én de végül William győz.
- azt mondtad jó vagy benne- hunyorít rám Henry.
- azt mondtad hogy te is- hunyorítok vissza.
- ez felháborító, rénszarvasos most haragszom rád.
- hé, ne bántsd a pizsomám.
Erre mind a ketten elnevetjük magunkat,William csak szótlanúl űl és néz.
- na jólvan, megyek alszom egyet, jóéjt tesó, jóéjt rénszarvasos Stella- majd kisétál.
- tudod - kezd bele- nem láttam az öcsémet mosolyogni a nagypapánk halála óta.
- oh, részvétem - nézek rá.
- annyira kedves vagy és nemtudom egy angyalra hasonlítasz a hajad, a szépséged- mondja amitől zavarba jövök.
- én mindenkivel kedves vagyok-mosolygok rá.
Majd véletlen úgy teszem a lábam hogy a régen szerzett combomon lévő heg látszódik.
- de gondolom meg van a történeted is - utal a hegemre.
Majd a köntösömmel eltakarom gyorsan, és csak lehajtom a fejem.
- túl kedves vagy, túl őszínte, túl érzékeny, együttérző, valami történhetett veled- néz mélyen a szemembe.
Közelebb ül hozzám, a kezével felemeli az állam, hogy a szemébe nézzek, egy könnycsepp kigördül a szememből.
