𝓗𝓮𝓻𝓬𝓮𝓰𝓫𝓮 𝓼𝔃𝓮𝓻𝓮𝓽𝓿𝓮

41.rész

- de ne csak rólam beszjünk, a múlt már a múlt nem szabad felhánytorgatni.-váltok témát, majd leülök Will mellé.

- mit szólna mindenki ha holnap elmennénk mindannyian egy családi kirándulásra?-veti fel az ötletet Elisa.

- én nem tudok menni, akartam is mondani hogy holnap el kell utazzak üzleti ügyben Skóciába, és csak pár nap múlva jövök haza, azt nem tudom melyik nap, attól függ hogy mennek a dolgok-mondja will.

Amin eléggé meg is lepődtem, mert nem is említette ezt egyszer sem.

- de azért mi megyünk bár sajnálom hogy nem jöhetsz Fiam - szomorkodik Elisa.
 
- én benne vagyok-egyezik bele Henry.

-én is - követi Violetta.

- mi is- von vállat Ronald.

- és te Stella? - várja válaszom Henry.

- sajnos nem tudok menni-hazudom.

- jaj ne már - hajtsa le fejét Henry.

- ha nem szeretnének jönni ne erőszakoskodj-szól rá Edward.

- de azért Elenát elvisszük ha nem gond- néz rám Elisa.

- nem gond, csak nyugodtan, biztos örülni fog neki. - mosolygok, majd felállok- én megyek lepihenek szep
szép estét!.

Mindenki kórusban köszönt el, majd kiléptem az ajtón és felmentem lefürődni, mikor készen voltam a fürdéssel felvettem a pizsomám, és épp a tükör előtt fésültem a hajam a fürdőben mikor benyitott Will.

- most mérges vagy? - támaszkodik az ajtónak összefont karral.

- nem vagyok az, de mégis mikor akartál szólni hogy elmész? - fordulok felé.

- elfelejtettem mondani, de nem leszek sokáig el.

- elfelejtetted, értem - fordulok vissza a tükörhöz.

- komolyan Már megint úgy viselkedsz mint egy kisgyerek, ez a munkám Stella.

- azt mondtam hogy rendben! - förmedek rá.

- olyan jó lenne ha elhagynád ezt a szokásod, hogy mindenért megsértődsz, nem azt beszéltük hogy nem fogunk többet veszekedni?.

- mondtam hogy rendben, mit nem értesz ezen?.

Mire will sohajt egyet majd kimegy a szobából.

Reggel 7.

Mindenki már elment, Elenát is elvitték, Will is már a repülőn van, reggel nem  találkoztunk úgy ment el, én egyedül vagyok most a palotában, de gondolkodom hogy el e menjek a báttyámhoz, majd el is indulok, beülök az autóba kihajtok az útra, ilyenkor nem szoktam kérni hogy testőrök kövessenek, így egyedül nyugisan mehetek, fél óra múlva a ház elé is érek, viszont egy ismeretlen autó is ott áll, amit eddig még nem is láttam, leparkolom a kocsit, majd épp becsengetnék mikor észreveszem hogy nyitva van az ajtó, elkap hirtelen egy rossz érzés, beljebb megyek és egyből megpillantom a székhez kötött, összevert Scottot 2 nagy darab tetovált férfi áll melette fegyverrel a kezükben.

- Stella, fuss!! - kiált rám.

De én nem mozdulok a férfiak észrevesznek, mögöttem az ajtó becsapódik hátra fordulok és egy harmadik pasas csukta be az ajtót, hogy ne tudjak elszökni.

- őt engedjétek el, ő nem tehet semmiről, hagyjátok ki ebből - könyörög Scott.

- tehát ő lenne a húgod-mondja az egyik barna hajú férfi.

- mi ez Scott? - kérdezem rémülten.

- a kis báttyád börtönbe zárta a testvérem, akit meg is öltek ott, ezért bűnhődni fog-osztja meg velem.

- de hisz ő csak a dolgát végzi, ezért nem ő a hibás, kérlek engedjétek el!.

- te tényleg ennyire bugyuta vagy? - jön közelebb hozzám a férfi.

- nem vagyok bugyuta!, mégis mire jó ez?.

- te most komolyan nem fogod fel A helyzetet?, itt van 3 férfi, a báttyád összeverve és te még kötekedsz?.

- voltam már rosszabb helyzetben is-vonom meg a vállam.

- tényleg? - jön még közelebb.

- hozzá ne merj érni! - szól erőteljesen Scott.

A férfi elkapja erősen a nyakam,és a falhoz nyom.

- ne merd bántani!!! - ismétli a bátyám.

- na most legyen nagy a szád - sziszegi az engem folytogató,majd a másik férfi behúz egyet a báttyámnak, aki a székkel együtt a földre zuhan, majd felhúzza a fegyvert és Scottra szegezi.

- kérlek ne, bármit megteszek-mondom elhaló hangon,mert erősen szorít.

Ekkor enyhít a szorításon.

- bármit? - gondolkodik el a férfi.

- bármit.

- talán neked jobban is fognak örülni-ekkor elenged én a földre zuhanok.

- hozzátok a srácot, én viszem a lányt-adja ki a parancsot.

- engem felkap, majd vonszolva kivisz a kocsihoz és szó szerint bedob a csomagtartóba, majd valamilyen fehér kendővel közelítenek, ekkor ezzel elkábítanak.

4 nap múlva..

Hirtelen felébredek, gyorsan felülök, körbenézek és egy pincében találom magam, meg akartam mozdulni de valami nem egedett, láncra volt kötve a kezem és a lábam is, hihetetlen az hogy nekem soha sincs nyugtom, hogy mindig kell valaminek történnie, annyira belefáradtam már ebbe, hogy cseppet sem izgattam magam ezen, nekidőltem a falnak, és gondolkoztam, hogy mégis miért akar engem mindneki megölni, fenyegeti, elrabolni, én soha nem ártanák senkinek, mégis mindig én vagyok az akit megvernek, elrabolnak, leütnek a gondolataimból az előttem megálló Férfi zökkentett ki.

- felébredt a hercegnő? - mondja cinikusan.

- nagyon vicces- gúnyosan szólok vissza.

- na gyere szépen, Már 4 napja itt vagy, erős volt A kábító -ekkor leveszi rólam a láncokat megfogja a karom és maga után húz.

- mi az hogy 4 napja??? - hitetlenkedek de nem válaszol csak húz tovább.

felmegyünk a lépcsőn, majd ki a házból, egy udvarra léptünk ki, azonban az udvaron több férfi is volt, tele fegyverekkel.

- na nee, komolyan egy maffia rabolt el? - puffogok.

- mi bajod van? - néz rám a Férfi.

- inkább menjünk, mert agybajt kapok-intek előre.

- majd azt én mondom meg mikor megyünk, és.. És most megyünk!.

Majd tovább sétálunk, és persze hogy mindenki minket néz, hisz én vagyok itt az egyedüli lány.

- dögös maca! - szól be az egyik.

- kinyomjam a szemeidet? - fordulok felé.

- hogy mit mondtál?, indul meg felém.

- te észnél vagy? - kérdezi a karomat fogó férfi.

- kinek a szemét nyomod ki? - áll elém a férfi akinek beszóltam.

Mellém a másik inkább távolabb áll, lehet látni hogy fél az előttem álló férfitól.

- a tiédet - szólok vissza.

Ekkor lendűl egy irgalmatlan nagy pofon, de előtte elkapja valaki a karját.