30.rész

1K 26 4
                                    

reggeli után, egyből mentünk venni egy babakocsit,ami egy púder rózsaszín színű lett,az első megálló hely a bevásárlóközpont volt,nem sok ruhát hoztam el így vettem egy pár holmit otthonra is és ide is,addig Oliver Elenára figyelt,béreltünk egy autót is,egy Mercedest,hogy ne kelljen buszozgatni,aztán visszamentünk a szállásra,majd miután,lepakoltuk a holmikat kimentünk a tengerpartra,ott leterítettük a plédeket,Elenát kitettem a plédre,és a napernyőt a feje fölé raktam,adtam neki kis játékokat is amivel szépen eljátszott.
- egyébként,ma megint sokan hívtak fel,remélem tudod hogy ha haza megyünk engem kirugnak.

- olyan kedvrontó vagy,nem fognak kirugni,nem fogom megengedni,nemérdekel ha hívogatnak,ők a hibásak nem én-puffogok.

- mikor szándékozol visszamenni?.

- karácsony elött egy héttel-felelem.

- akkor itt leszünk 2 hétig????-sipalkodik.

- igen,de ha szeretnél hazamehetsz.

- majd biztos magadra hagylak-szól vissza miközben hátradől,és lefekszik a pléden,és felvszi a szemüvegét.

- Mi lesz akkor ha hazamegyek ,és semmi nem fog javulni?-kérdezem szomorúan.

- Te akartál ide elszökni,minthogy megbeszéltek volna,de én ebbe nem akaró beleavatkozni-mondja.

- már megint én vagyok a rossz, mindig én,ebben az egészben csakis Will a hibás!, ez már a második eset hogy megütött,és többszöri eset hogy úgy bánt velem mint egy senkivel!,én csak arra vagyok ott jó hogy gyereket neveljek,egyedül vagyok a palotában és....-mondtam volna a magamét,de Oliver felült,a feje tetejére tette a szemüveget és félbeszakított.

- ezt mind te vállaltad,te akartál hozzámenni,tudhattad volna hogy ez a királynőség nem az a fajta ami a mesékben van,ráadásul közös gyereketek is van,és ahogy ismerem Willt nem hagyná hogy elvedd a gyerekét,sőt szerintem már a fél irodáját szétverte és az összes csapatokat ránkküldte,nem adok többet pár napnál és megtalálnak.

- lényegében nagy bajban vagyok-foglalom ösze az imént hallottakat.

- pontosan-majd visszafekszik.

Elenát a kezembe veszem,és elindulunk vele.

- most hová mész?.

- sétálok egy kicsit.

- várj megyek veled-feláll,majd Elenát átveszi tőllem,én felkapom a táskám és elindulunk a parton sétálni.

olyan 2 órát sétálhattunk,majd elkezdett beesteledni,ezért inkább visszamentünk a hotelba,Elenát lefektettem aludni,majd mikor szépen szunyokált,kimentem a teraszra kávéval a kezembe és leültem,néztem a csillagos eget,és eszembe jutott egy emlék,mikor ugyan itt ültünk Willel és elmeséltem neki a szüleim történetét,sőt az is hogy mennyit ültünk az erkélyen,mennyit beszélgettünk,mennyit veszekedtünk, még mindig szeretem,és ezen még az se tudott változtatni hogy megütött,tudom hogy nem akarta,tudom hogy belekevertek valamit a piájába,de ezt éreztem helyesnek,ha eljövök,és most félek visszamenni,félek hogy elveszítem a gyermekem,egy könny csordult le az arcomon,amit gyorsan le is töröltem mikor Oliver is megérkezett.

- megzavartalak?.

- nem dehogy is,ülj csak le-mutattam a melettem lévő helyre a kanapén.

majd melettem helyet is foglalt.

-  ne aggódj,minden rendben lesz.

- remélem- s eközben nagyot sóhajtok.

előveszem a telefonom hogy megnéztem mi folyik otthon,amint kinyitom,jönnek az értesítések amiket még is nyitok,szalagcímeket látok.

" a királyné családi okok miatt nem jelen meg több események,úgy tudjuk a királyné egyik ismerőse elhunyt"

" valyon igaz a hír?, a királynét ezért nem láttuk  a mai gálán??"

" a király mással ejtette meg a királyi pár táncot,valyon mi okból?,és ki lehet az új Feleségjelölt?"

megnéztem a gálon készült képeket,amint Will egy fekete hajú piros ruhában lévő nővel táncol.,nem is kellett több,lezártam a telefonom.

- én mondtam-halkan jegyzi meg.

újra előveszem a telefonom,majd oliverhez fordulok.

- ne gondolják azt hogy csak Will kérdéshez magának más párt,csinálunk egy képet és kiteszem.

- na nem!,engem ne keverj ilyenbe.

- nyugiii valami jó idézettel lesz,léci,léci,léci-nézek rá boci szemekkel.

- jó rendben-adja be a derekát.

beállítottam a telefonom és löttem magunkról egy nagyon jó selfiet,felmentem  a facebookra,és kiraktam egy ilyen idézettel: Sokszor egy jó barát,többet ér mint bárki/bármi más.

pár perc múlva csak úgy záporoztak az értesítések,volt aki beszivezte, volt aki hűhás emojit küldött,és volt  aki csak lelikeolta,Az internet olyan mint egy tornádó, ha egyszer valami felkerűl végig söpör mindenen,nem is volt másképp,csupán percek kérdése volt és már az első újság szalagcíme így állt:

" valyon mit keres egy képen a királyné,és az ő testőre,és kire értette az utalást??,rejtélyek a Cambridge palotában!"

- na most már élvezhetjük a nyaralást- mosolyogtam.

- én úgy ki fogok kapni-csapja magát homlokon Oliver.

𝓗𝓮𝓻𝓬𝓮𝓰𝓫𝓮 𝓼𝔃𝓮𝓻𝓮𝓽𝓿𝓮 Where stories live. Discover now