Elhavazva

3. Fejezet - November Rain

[🚨𝐓𝐖 - 𝐓𝐫𝐢𝐠𝐠𝐞𝐫 𝐖𝐚𝐫𝐧𝐢𝐧𝐠 - A fejezet családon belüli erőszako és  tudatmódosító szerek használatával kapcsolatos elemeket tartalmaz. Mindenkit arra kérünk, hogy csak saját felelősségre olvassa, amennyiben jelenleg felépülő (RECOVERY) periódusban van, írjon nekünk, szívesen elmondjuk számára a tartalmat mindenféle Trigger elemet mellőzve. Szeretnénk, ha tudnátok, nem vagytok egyedül.

Szeretünk titeket. Különlegesek vagytok. Fontosak vagytok. Egyediek vagytok. Értékesek vagytok. Szépek vagytok. Elegek vagytok.

Jó olvasást kívánunk nektek! - 𝐓𝐡𝐞 𝐃𝐨𝐞𝐬 🚨]

*𝙴𝚜𝚝𝚑𝚎𝚛 𝚂𝚠𝚊𝚗𝚗*

A takarítás nem is zavarta volna annyira, de a személy akivel el kellett végeznie...

Régi szófordulatával élve, előbb vitte volna fel a keresztet a Golgotára, mint semhogy Logan Grahammel egy légtérbe maradjon, nem pláne segítsen neki.

A sírás marta a szemeit, fojtogatta a torkát. A régi Esther valószínűleg elbőgte volna magát, de az új ennél sokkal erősebb volt.
Megfeszültek az ajkai.
Önsajnálat helyett dühöt érzett, mérhetetlen haragot, amit csillapítania kell, méghozzá anyaggal.

Attól jobb kedve lesz, ebben biztos volt. Szóval miután nagyvonalúan közölte legnagyobb fegyverét, miszerint sírni fog - amit tudott, hogy Logan gyűlöl és nem is tud kezelni- békességben embert csinálhatott magából a fürdőszobában.

A pár szippantásnyi tündérpor segített rátalálnia a lelki békéjére, így jóval vidámabban lépett ki a fürdőből, hogy aztán szórakozottan szemlélhesse Logant.
Tetszett neki a látvány.

Fiatal volt és magas, tökéletes testzsír százalékkal és izomtömeggel, ráadásul csodálatos, dús hajjal. Logan mindent megtestesített, amit Lance valaha el szeretett volna érni és még többet is.

A takarítás gördülékenyen ment egészen a végéig. A nap hátralevő része hamar eltelt, a legfurább számára pedig az volt, hogy valahol mélyen élvezte.

Tompán hülyéskedtek, elsütöttek egy-egy idióta viccet. Jó volt, más mint Lancel. Mivel más ötlete nem volt, így meghívta vacsorára.
Vagyis csak hívta volna, de Logan Graham visszautasította.
Kikosarazta. ISMÉT.

Esther nem akarta, hogy vége legyen. Nem akart még visszamenni az elefántcsont tornyába és egyáltalán nem várta az éjszakát sem.

Két kimenetele lehetett csak az estének.
Az első verzió szerint egyedül tölti az éjszakát.
Gyűlölt egyedül aludni, félt és rémálmai voltak. A harag, a keserűség, a fájdalom és a rettegés minden egyes éjszakáját átitatta. Megfogadta, erről soha senkinek sem fog beszélni. Szégyellte magát és azt ami vele történt, így igyekezett eltemetni az emlékképeket olyan mélyen, amennyire csak tudta, ám az emberi agy túlságosan is trükkös ahhoz, hogy feloldozást adjon a tulajdonosának.

Újra és újra végigélte azt a kényes időintervallumot, mikor kiszedték a kádból, ráadásul utána sem lett könnyebb. A kórházban durva bánásmódban részesítették, a pszichiátrián pedig ezerszer rosszabb volt a helyzet. A gyógyszerek amiket kapott túlságosan leszedálták és kiütötték, ha pedig épp magánál volt csak még inkább depressziós lett. Csúnyán beszéltek és viselkedtek vele, ráadásul az egyik fiatalabb ápoló, - Charlie- illetlen dolgokat művelt és kérdezett, mikor nem volt magánál vagy nem volt önmaga.
Charlie általában csak azokra vadászott, akik egyedül voltak, a fiatal férfi pedig egészen addig rendszeres látogató volt Esther szobájában, míg szobatársra nem tett szert Emerald Williams személyében.