Elhavazva

7. Fejezet - Holly Jolly, 1. rész

*𝙴𝚜𝚝𝚑𝚎𝚛 𝚂𝚠𝚊𝚗𝚗*

- Nem tudom, hogy megyek-e, mert Mark azt mondta, hogy talán találkozunk, de lehet, hogy a hegyekbe megy a családjával, és akkor nem lesz térereje, meg nem tud hívni majd, meg semmi ilyesmi. Nem tudom, Esther, nem tudom! - szorította tenyereit halántékára Holly, ahogy törökülésben foglalt helyet barátnője ágya közepén, farkasszemet nézve a fekete, arannyal futtatott meghívóval.

Evangeline Richards születésnapja karácsony és újév közé esett, így a jeles nap tiszteletére időpont helyett időintervallumot adott meg. A nő minden évben egy héten át ünnepelte születésnapját.
Kitett magáért.
Díszes meghívó, hatalmas vendégsereg befolyásos emberekkel, filmekbe illő partik és nívós előadóművészek. Így festett egy olajmágnás özvegyének az élete.

Esther sebesen pötyögött a telefonjába, a lány jobbján heverve, felhúzott térdei alatt Bogyóval. Holly nagyjából közel háromnegyed órája küzdött belső démonaival. Mert... A bulira elszeretett volna menni, de "nem akarta megcsalni Markot".
Mark Parker, Holly tökéletes barátja volt.

Legalább annyira tökéletes, mint ikertestvére, Dylan. Holly elmondása szerint jártak, aztán szakítottak, ez pedig elég motiváció volt Marknak, hogy a kedves gyíksrácból egy nagykarú, hímsoviniszta gyökérré transzformálódjon. Most pedig ismét jártak, de szigorúan "titokban, nehogy a lányok kiutálják Hollyt".
Persze erről Esther Adam miatt tudott.
Holly sokat beszélgetett Adammel, mivel "rendes srác volt". Ebből kifolyólag pedig borítékolni lehetett a sorsszerűséget: aki kedves, azt hamar be is kerül a friend zone bűvös berkei közé. Sorsszerű.
Amíg világ a világ, a lányoknak a gyökerek kellenek majd, nem a kedves srácok.

Vegyük például Esther esetét. Az utóbbi időben levelezni kezdett egy régi ismerősével, ami tökéletesen alátámasztotta teóriáját.
A srác ugyan nem számított olyan vonzónak mint Logan, de kedves volt, intelligens, előzékeny és mikor a legsebezhetőbbnek érezte magát, számíthatott rá.
Ő mégis Logant választotta, őt akarta.
Utólag visszagondolva... Valahol már bánta, mert tudta, most egészen más körülmények között is lehetne.
Nem akarta, hogy Holly is elkövesse ugyan ezt a hibát.

- Ez ugyan az a Mark, akivel az eltelt három hétben nem is találkoztál, mert "nem ért rá?" - Esther leengedte az ölébe a telefont.

- Mert elfoglalt! - horkantott Holly felháborodva.

- Hát nem tudom. Vágod, Adamnek, Logannek meg nekem is napi két edzésünk van, mégis hetente legalább ötször találkozunk veled, van amikor itt is alszol. Tudod, mindenkinek arra van ideje, amire rászánja. Nem azt mondom, hogy nem érdekled, hanem azt, hogy többet érdemelsz - emelte meg a kezét, látva barátnője arckifejezését.

- Nem tudom, Esther.

- Gyere el a karácsonyi buliba. Majd ha akar, akkor utánad jön. Addig is jó társaságban leszel! Úgyis azt mondtad, hogy egyedül lennél. Apukád üzleti úton van és nem tud hazajönni, a tesód meg külföldön. Velünk lennél, ennél, ilyesmi. Tudod, hogy családtag vagy már, meg minden. Na! - markolt Holly kezére, finoman megrázta azt. - Mondj igent!

Rövid hallgatás után a lány végül is bólintott egyet. Esther vidáman ugrott barátnője nyakába, jóformán majdnem le is döntötte a lendülettől az ágyról.
Már tudta, a karácsonya remek lesz.

A meghívó szerint Phoenix egyik legnívósabb szállodáját, az Oasist foglaltalta le Mrs. Richards az alkalomra, mely fűtött medencéiről, hatalmas pálmafáiról és karibi hangulatot idéző berendezéséről volt híres.

Ráadásul az elmúlt időszakban folytatott levelezéséből pontosan tudta, hogy az adott időszakban régi barátja is ott lesz, munkaügyben. Így megbeszélték, ha a fiú végez, elmennek és megisznak együtt valamit. Az ünnepek végre tökéletesnek ígérkeztek, úgy tűnt Esther csillagjai lassan összeállnak.