Elhavazva

10. Fejezet - Béke

*𝙻𝚘𝚐𝚊𝚗 𝙶𝚛𝚊𝚑𝚊𝚖*

Logan visszatért a két lány mellé. Mindkét oldalról rácuppantak, egyik az egyik karját, másik a másikat ölelte át, különösen odafigyelve rá, hogy a melleik közé kerüljenek az izmos férfi alkarok. Azért tért vissza hozzájuk, mert úgy gondolta, Esther már így is rengeteg időt elvett tőle, megint úgy viselkedett, mint egy önző, buta liba, mindent feladott volna a könnyebb életért. Legalábbis ez tűnt a legvalószínűbb indoknak, mert mást nem tudott elképzelni, hogy miért állt újra ennek a szadista fasznak az oldalára. Iszonyú dühös volt rá, és ezt a feszültséget kiadni sem tudta, mert a lány anyja előbb ütötte ki a pasit, mint ahogy ő tehette volna.

-Mennyivel jobb döntés ez így, nem Graham? Mi sokkal jobb társaság vagyunk, és nem olyan agresszívak, mint ő! -magyarázta Mimi nagy lelkesedéssel.

-Fogadok, hogy most is bőg, mert mindig csak magát sajnálja, hogy "jajj neki mennyire rossz", ahelyett, hogy magába nézne és rájönne, hogy ezt az egészet ő szabadította magára. Oh, és biztos vagyok benne, hogy dühkezelési gondjai vannak. Lehet azért, mert annyira kicsi... -nevette el magát Bella.

-Nem, nem, pont ez az! Már nem kicsi, akkora lett, mint egy GORILLA! -hahotázott Mimi- És szerintem olyan szőrös is. Iszonyú sokat hízott, nem áll jól neki, minden ruha feszül rajta, de a leglátványosabb a segge meg a combjai. Undorító az a rengeteg háj, ami rajta van... -erre már inkább fintorgott.

-Talán pont a sok zsír miatt annyira idegbeteg. Meg mert soha nem tudott egy jót dugni, őszintén Logan, hogy voltál te képes rá? Hogy állt fel rá?! Semmi vonzó nincs benne... vagy hazudtál? Az érthetőbb lenne, mert Esther egy igazi baszatlan picsa!

Logan minél többet hallott, annál idegesebb lett. Ennek a két csajnak semmi nem volt szent. Nem ők voltak Esther mellett, amikor nem evett rendesen, vagy amikor hánytatta magát, ha kicsit több étel került a gyomrába. Ez egy küzdelem volt, harcot vívott egy láthatatlan betegség ellen, ami majdnem elvette az életét. A keze ökölbe szorult, így jócskán erélyesen rántotta ki karjait a lányok szorításából. Egyáltalán nem gondolta úgy, hogy negatívan hatott a lányra a hízás, sőt, végre, amikor hozzáért nem a csontokat érezte, tudtak együtt jókat enni, és kikerekedett azokon a helyeken, ahol eddig nem jeleskedett. Nőiessé vált.

-Csak irigyek vagytok, bazdmeg. Soha nem lesztek fele olyan jó nők sem, mint ő, és ami a legjobban csípi a baszott szemeiteket az az, hogy nem foglak titeket megdugni soha ebben a kurva életben, mert hányingert kapok a gusztustalan fröcsögéseitektől és a nyomulásotoktól! -azzal a lányok lábai elé köpött, nem valami gusztusosan. - És még ti mondtátok magatokat a barátainak, majd csodálkoztok, hogy ilyen toxikus környezetben mi a faszért ennyire elcseszett. Rohadjatok meg mind a ketten! Ugráljatok le a hídról, faszom se bánja már, mert kurvára nem érdemlitek meg az életet sem.

Az összes indulat, ami benne lapult, most kijött. A két lány ledermedve nézte a fiút. Az viszont nem várt sokat, sarkon fordult és faképnél hagyta őket újra, remélhetőleg örökre. Bosszantotta a gondolat, hogy ezeket Esther is hallhatta volna, utána pedig megint kényszeresen kezdett volna koplalásba, mert "kövér". Az ő szemében viszont mindig is gyönyörű volt... mondta ezt neki valaha? Vagy azt, hogy tulajdonképpen semmilyen más nő nem is érdekli rajta kívül? És a bűvös szó, amire mindig is vágyott... amit tudta, hogy érez, mert csakis az lehetett az oka annak, hogy annyiszor mellette állt, segítette az útját. Amikor kórházban volt, nem támogatta. Úgy érezte, most sem. Pedig szüksége volt rá. Nem csak Logan szenvedett a helyzet miatt, hanem Esther is.