[ 𝐁𝐞𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭𝐭]
-Vékony Jégen második kötete-
Kereken egy év telt el Esther Swann és Logan Graham utolsó találkozása óta. 365 nap. Új szokások. Új emberek. Új közeg.
Logan Graham a középiskola után igyekszik az egyetemen is bizonyítani ráter...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Esther sebes léptekkel szelte át a kampusz és jégpálya között elterülő parkot. A kora decemberi hideg szellő csípősen fújt a sápadt arcba, arra késztetve a fiatal lányt, hogy méginkább a hatalmas, nyaka köré tekert sálba fúrja magát.
Logan mindössze alig pár napja kosarazta ki. Azóta beszélt Deannel, aki megértette őt és teljesen elfogadta az álláspontját. Lakótársa aznap nem tartott vele, előbb kellett az edzésre mennie, Estheréknek pedig ezért csúszott is az erősítő. Ez volt az első útja magában, Lance óta.
Annyi minden történt vele az ominózus novemberi eset óta, hogy az agya teljesen ignorálta a halálközeli élményt. Az élete pozitív irányba hajlott, így mással volt elfoglalva.
A parkban egy jól öltözött, az egyik ösvény melletti padon ücsörgő alak mellett haladt el. A férfi pillanatokkal később felegyenesedett, majd sebes léptekkel utána indult.
- Esther! - szólította meg. A lány egy pillanatra megtorpant, majd ismét elindult. Még ha tompán is, de hallani vélte a nevét a fülében üvöltő zenén túl. Ekkor egy határozott szorítás ragadta meg a csuklóját, maradásra kényszerítve. - Esthie, cicám.
A fizikai kontaktus irányába fordult. Lefagyott...
Lance Banford hájas arca jóval beesettebbnek, sápadtabbnak tűnt mint eddig. A háta egyenesebb volt, drága szabású szövetkabátja mintha kissé lógott volna rajta. A férfi fogyott, mióta Esther utoljára látta.
A lány riadtan pillantott körbe tekintetével automatikusan Logant kereste. Megremegtek az ajkai, a gyomra bukfencezett egyet. Tudta, hogy szabadkoznia kell, hogy kapni fog. Tisztában volt vele, most szembe kell néznie a következményekkel. Azzal, hogy elszökött.
- Én... Sajnálom, én nem akartam, csak...én... - kezdett bele azonnal a szabadkozásba, tekintetével az alkarját szorító kézre pillantott.
Lance nem várt gyengédséggel húzta magához, szorosan átölelte, majd könnyedén közölte vele, nem haragszik. Megbocsát.
A férfi empatikus volt, már-már egészen kedves. Az aznapi edzés helyett a parkban, a tópart mentén elterülő apró kávézóba ültek be. A férfi kikérte a lány által annyira kedvelt zöld smoothiek egyikét, valamint valami vegán nyalánkságot. Előzékenyen húzta ki a széket, majd tolta be volt szeretőjének.
Helyet foglalt a lánnyal szemben, mélyen nézett a szemeibe. Esthernek egy falat sem ment le a torkán. Farkasszemet nézett Lancel, de nem mert megszólalni.
- Esther, sajnálom ahogy viselkedtem veled. Túlságosan megkedveltelek elragadtattam magam. Ráadásul hatalmas volt a stressz a válásom miatt. Mert... Elváltam. Elváltam a feleségemtől, úgyhogy... Azt akarom, nem... Szeretném, ha visszajönnél hozzám és újra megállapodást tudnánk kötni.
