Az Ezüst Király

-Hívogató napfény-

-Váratlan vendég-

-----

 Megittam a következő pohár édes nedűt, majd hirtelen ideges lettem. Savier már egy jó ideje elment, és ez az intenzív bámulás kikészít-jegyeztem meg magamban. Értettem én, hogy nem tesznek semmit a parancs nélkül, de az isten áldja meg őket ne engem nézzenek ilyen mereven. Aggasztott az is, hogy Savier nem hallatott magáról,most jutott eszembe több mint fél órája távozott, még is mi történhetett ebben a lepukkant épületben? ami olyan sok idejét rabolja.

-Erzan készülj, most azonnal velem jössz!- adtam utasításba a balra mellettem álló idős férfinek aki idegesen megpödörte bajuszát majd meghajolt s jelezte azonnal mellettem terem. Mindketten idegesen indultunk az ebédlő ajtaja felé s éppen csak elértük mikor az öreg szolga hirtelen megtántorodva mögém került. Mégis mit kezdjek ezekkel a gyávákkal?-kérdeztem magamtól majd kihúzva  magam palástom hátra vetve a vállam felett elindultam a folyosó felé. Amint a küszöböt átléptem észre vettem a problémát. Egy sötétítő függöny hevert a márvány padlón és egy hatalmas üveg ablakon világított be annyira, hogy az eddig korom fekete folyosó most teljes fényárban úszott.

A látvány megijesztett, nem tudtam mi történhetett körbe néztem a padlón, minden pontot végig pásztáztam mikor egyszer csak megakadt a szemem a középkorú fekete hajú komornyikon aki a földön fekve nyöszörgött és karján a egy hatalmas harapás éktelenkedett, bőre már izzót a napfénytől, de minden erejét összeszedve próbált az árnyékba kúszni.

- Itt meg mégis mi történt?- emeltem karjaim a levegőbe értetlenül.

-Felség!-nyöszörögte az inas fájdalmasan.

-Ne mozdulj, mindjárt elintézem,- válaszoltam majd kezembe tekertem a palástom s fogaim össze szorítva indultam a hívogató ugyanakkor halálos napfény felé.

-Felség ne jöjjön ide,- kérlelt az inas. Viszont ismerhetne már olyan önfejű vagyok mint egy öszvér és ha valamit elhatározok minden áron véghez is viszem.

Elindultam felé határozott léptekkel azonban mikor közelebb értem olyat láttam amit eddigi éveim során még sohasem. Egy szinte ördögi teremtés feküdt majdhogynem a fény középpontjában szemei vörösen fénylett és sebek borították testét ,ajka viszont vértől feslett. Választ is kaptam azon kérdésemre, mi az a hatalmas harapás Savier karján.

Vámpír vagyok minden kétséget kizáróan, de olyanról még nem hallottam, hogy egy vámpír ennyire magán kívül került  volna.

-Valami itt nagyon nincsen rendben,-jegyeztem meg halkan amolyan morgás képen.

-----