KageHina Újra szerelmes vagyok!

2.rész ,,Készülj Kageyama Tobio!"

Hinata szemszöge:

Már két hét eltelt, mióta a csapatba kerültünk. Kageyama nem add fel azóta nekem. Nem tudom, hogy mi baja van velem. Bár tény! Én se azt képzeltem még tavaly, hogy egyszer egy csapatban játszunk. A tavalyi meccs után a szemébe mondtam, hogy amikor újra a pályára állunk, akkor  lefogom győzni. Hiába játszunk egy csapatban az összhang nincs meg. Úgy játszunk, mint két idegen, ezért is van, hogy csak Sugawara add fel nekem. Még jó, hogy nem csak Kagaeyama az egyedüli feladó a csapatban. Sugawara teljes ellentéte Kageyamanak. Ő kedves, mindenben segít. Még a szervákat is segít gyakorolni. Sugawara mosolya mindig feldobja a napom. Olyan, mint egy angyal. Azon gondolkozok, hogy Kageyama mikor szokott mosolyogni? Én még egyszer se láttam. Akkor se mosolyog, amikor röplabdázik.

(Ukai edző): Sorakozó!-mindenki oda ment az edzőhőz. Ott állt mellette a két menedzserünk, az első éves Hitoka Yachi (Ő még új.) és a gyönyörű harmad éves Kiyoko Shimizu.-Takeda tanár úr egy jó hírt szeretne közölni veletek.-belépet az ajtón Ittetsu Takeda, aki a klubbunkat támogatja.
(Takeda): Szombatra lerendeztem nektek egy edző meccset a Nekomával. Ők fognak jönni el az iskolába a hétvégén.-a csapat éjjenzet. Mind nagyon örültünk az edző meccsnek. A Nekoma és a Karasuno évtizedek óta nagy versengésben van egymással. Úgy hívják, hogy harc a szemétdombon. Macskák Vs Varjak. Ezt az edző mesélte el, szóval nagyon fontos neki ez a meccs.
(Ukai edző): Rendben van! Menjetek haza és pihenjétek ki magatokat, mert a következő napokban kemény edzések várnak rátok.
(Mindenki): Igenis!-átöltöztünk és mentem a biciglitáralóhoz, hogy kiszabadítsam a biciklim a bilincsből. Ahogy toltam magam után a biciglit megláttam Kageyamat és siettem hozzá.
(Hinata): Kageyama!-megállt és hátra fordult.
(Kageyama): Mi van?-mondta érzelem mentes arccal. (Kedves -.-)
(Hinata): Menjünk haza együtt!-egy irányban lakunk egy ideig. Ő neki közelebb van a suli, mint nekem. Én a hegy túl oldalán lakok, de minden áron a Karasunoba akartam menni, mert a példa képem a kis óriás abban az iskolában járt.
Csoda, hogy sikerült elkapnom Kageyamat, mivel a meccs óta mindig hamar átöltözik és addigra ő már úton van, ezért egyedül mentem mindig haza. 
(Kageyama): Miért nem ülsz fel a biciklivel és tekersz haza?-30 perc mire haza érek, addig Kageyamanak kb 15 perc gyalog és már otthon is van.
(Hinata): Ennyire zavar, hogy melletted tolom a biciklit?
(Kageyama): Igen!-milyen őszínte.
(Hinata): Nem értelek! A meccs óta egyszer se adtál fel nekem az edzéseken. Mi bajod van velem?
(Kageyama): Az, hogy egy csapatban játszunk és te szükségét érzed, hogy mindenkivel össze barátkozz és attól, hogy Sugawara segített neked a szerválást megtanulni még mindig nem tudod fogadni a labdát, ezért felesleges adnom labdát neked! 
(Hinata): Nem kell kiabálnod, nem vagyok süket! Bakeyama!-felültem a biciklimre és elkezdtem tekerni. Most komolyan, hogy lehet ilyen undok?! Akkor is, ha beledöglök, de elérem, hogy ember számban vegyen és, hogy újra feladjon nekem. Meglátod Kageyama Tobio! Fogsz te még sokat feladni nekem!

Másnap az órák és a kemény edzés után:

(Hinata): Sugawara!-fordult felém a mindig mosolygós és bátorító angyal.
(Sugawara): Valami baj van Hinata?-kérdezte aggódó arccal, mert ellégé kétségbe voltam esve.
(Hinata): Kérlek segíts nekem!

Megjöttem az új résszel. Remélem, hogy tetszik! Holnap jövök az új résszel. Addig is.. Jó napot/estét! ;)