Verses kötetem

Felejtés vagy feldolgozás...

Elfelejteni sosem foglak,
Egyikőtöket sem, sem az
Emlékeket, amik hozzátok kötnek.
Azonban a feldolgozás megkezdődött!

Nehéz persze, még mindig.
A mai napig mindennap
Eszembe juttok, ti, vagy valami
Amit együtt vétkeztünk.

Megannyi érzelem, érték,
Mégsem ismertétek a mérték
Fogalmát, megbecsülni úgy igazán
Nem tudtatok – vagy nem mertetek...?

Hiányoztok, de már nem minden
Egyedül töltött percben. Lenne
Egy igen fontos kérdésem:
Ti is tudjátok azt, amit én?

A feldolgozás és a felejtés
Nem egy és ugyanaz.
Mindkettő hosszú-hosszú
Időt vesz igénybe, de az egyik lehetetlen.

Teljesen elfelejteni dolgokat,
Embereket, emlékeket? –
Igen, ez az ami, ha akarod
Sem történik meg.

Hiába fáj, bánt és nyom rám
Egy bélyeget a kapcsolatunk
Szomorú vége...

Kedves barátaim, elfelejteni
Nem hogy nem tudlak Titeket,
Nem is foglak – mert nem akarlak!

•••

A vers 2021. május 25-én íródott, egy nehezen megemésztett, feldolgozott barátságról – inkább a végéről. A mai napig mélyen érint, ha hallok felőlük, azokról az emberekről, akinek nem tudtam úgy meghálálni a segítségüket, ahogyan szükségük lett volna rá. Nagyon bánt a körülmény, ami miatt elváltak útjaink, azonban így is képes vagyok a szép emlékeket előtérbe helyezni, és ennek nagyon örülök.
Hiányoztok, srácok!

• Enci