Verses kötetem

Ijesztő

Ijesztő az ágy alatt
Megbúvó, hatalmas szörny,
Gyermekként ez volt a
Legnagyobb félelmem.

Ma már tudom, hogy az
Én ágyam alatt nem bújkál
Semmilyen szörny, főleg
Nem a gonosz fajtából.

Akkor mégis mi ijesztő?
Ijesztő a felnőtt létem
Kapujában állva Rádtalálni,
Kedves Szerelem.

Ijesztő, hogy olyan embert
Dobtál elém, aki ugyanúgy,
Határtalanul boldog,
Úgy mellettem, ahogy én mellette.

Ijesztő, hogy feltétel nélkül
Elfogadom minden hibáját,
Tökéletlenségét, bűnét,
Egy egész dűnét...

Azonban van egy dolog, ami
Mindezeknél is sokkal rémítőbb:
Minden percem veled akarom
Tölteni, bármi is történjék.

És nem hiányzik az énidőm.
Mikor múlt el az önzőségem –
Legalábbis ez a formája?

•••

2021. november 20-án kipattant a fejemből az „Ijesztő" ötlete.
A barátommal ekkortájt voltunk együtt egy hónapja és valóban ijesztő számomra ez az egész helyzet. Szeretve vagyok, már akkor nagyon szeretve voltam, én is szeretem Őt és nem látok olyan problémát, ami miatt mi szétmennénk. Sajnos máskor egy hónap elteltével már tudtam, hogy szakítani fogok, nagyon maximum másfél hónapnál, de akkor is tudtam. Az előző kapcsolataimban, hiába voltam szeretve és én hiába szerettem, hiányzott az énidőm, hogy egész nap egyedül legyek, ne kelljen a másikkal egy percet se foglalkoznom, tudjam a saját kis dolgaimat csinálni és mindenképpen egyedül. Nála, akihez ez a versem szól, sok másikkal egyetemben, egyáltalán nem merül fel bennem ilyesmi. Amikor tehetem Vele vagyok, inkább legyen ott, amikor például pakolászok a szobámban, vagy csak olvasni van kedvem... ijesztő. Naphosszat tudnám még ecsetelni, miért és hogyan.

• Enci