Itt vagyok, a lírai Én.
Onnan tudom, mi a lét,
Hogy érzem minden percét –
A mardosó magány perzselését.Fáj, dühít, elszomorít...
Ezek mind olyan érzések,
Amik alátámasztják, élek!Vajon ez a helyes? Az
Alapján megítélni a létet,
Ami, vagy aki fájdalmat ad?Honnan tudom, kire is
Vágyom? Minden álmom,
Hogy boldogságtól éljek.Kire is vágyom?... Ez,
Na ez kérem a millió
Dolláros kérdésem.Csak magamra, vajon?
Egy üres vagonra
Az élet vágányán?Ugyan! Mind tudjuk:
Az ember társas lény,
De mégis, elég neki a fény?Fény alatt értem, hogy nem
Mindig negatív érzelmek azok,
Melyek piszkálják elméjét.Hallottunk már mind arról...
A felhőtlen boldogságról,
A Nagy Őről...Kire is vágyom?... Ez,
Na ez kérem a millió
Dolláros kérdésem.Egy barátra, társra,
Szerelemre? Vagy csak
Egyszerűen Rád, kedvesem?Ó, igen. Rád, életem kicsi
Kincse, Rád, aki napjaimat
Ékessé teszed minden lépéseddel.Itt vagyok, a lírai Én.
Onna tudom, mi a lét,
Hogy érzem minden percét –
A feltétel nélküli szerelem perzselését.•••
Ebben a versben ismét az iránta érzett érzelmeimet próbálom leírni. Hiába íródott ennyi mű, csak erről a témáról, személyre szólóan csak Neki, mégis úgy érzem, nem tudom igazán kifejezni...
• Enci
YOU ARE READING
Verses kötetem
PoetryVersek, amik különböző korszakaimból vannak. Köztük olyannal, ami már a múlté, olyannal, amit épp ebben a pillanatban élek meg. 2021 • Minden jog fenntartva BihonnEnikő Csenge bocicsoki