Verses kötetem

Te

Mint a villám,
Úgy hasított belém:
Egy ismerős, kedves,
Mégis ijesztő érzés

Megláttalak, s már akkor
Valami más volt, de hogy
A levegőben, vagy bennem...?

A mosoly, mely arcodra
Kúszva az én ajkaim is
Vigyorra kényszerítették...

De tudod, az az igazán
Kellemes kényszer volt,
Inkább kívánság teljesítése

Nem is emlékszem, pontosan
Hogyan és mikor lett ismerkedésből
Udvarlás a javában, melyik szavadnál?

Egyet biztosan tudok, egy másodperc
Sem telt el azóta úgy, hogy
Ne szeretnélek minden sejtemmel

Sejtemmel, persze, felhozom
A biológiát, hisz kevered a prokariótát
Meg az eukariótát, kedvesem

Nem mintha zavarna, sőt, így
Talán még jobban imádlak:
Benned a tanulni akarás vágya

Mellékes, ha ez nekünk, s nem
Magadnak szól, én akkor is
Büszke vagyok, minden helyes válaszodra

Elkalandoztam... megint. Mindig
Ez van, ha a fejemben jársz
– minden másodpercben...

Potyognak a szavak, rímek
Keresik egymást, van bennem
Annyi érzelem, melyet leírnék...

Vajon fogok tudni még egyszer
Az életben rendesen koncentrálni?
Vagy mindig felbukkansz?

Kérlek! Inkább ne tudjak
Mindent szavakban átadni neked,
Csak legyél velem, minden gondolatomban!

Mint a villám,
Úgy hasított belém:
Egy ismerős, mégis új,
Földöntúli érzés – a szerelmem irántad.

•••

Nem is tudom, mit írhatnék ide...
Csók.

• Enci