Az ismeretlen [ Jeongchan Ff.]

2.rész

Egyet tudok nem kellet volna ki néznem az ablakomon.

Egy ember állt a kapunk elött és közvetlen az én ablakomat pontosabban már engem nézett, annyira megijedtem hogy hátra estem de mikor fel kelltem a padlóról és újra ki akartam már nem volt ott. - Lehet csak a fáradtság teszi ezt velem- de mi van ha mégsem? - mivan ha tényleg ott volt valalki? - mégis ki az az őrült aki mások házához elmegy az éjszaka közepén és nézi hogy alszik? - ilyenek és még ennél rosszabb kérdések voltak a fejemben. Mire fel eszméltem a gondolataimbol azt vettem észre hogy az ágyamban vekszem. Az álmosság már nem volt jelen a szemeimben igy hát a plafon felé fordulva töprengtem és jobbnál jobb teóriákat alkottam a fejemben. 5:30 van ami annyit jelent hogy szombat és egyedül leszek itthol. Hogy miért is? Hát azért mivel anya és apa dolgozni mennek egész este 11:00 ig, remek. Szóval ma ha törik ha szakad nem fogok ki menni az utcára sőt még szerintem a szobából sem fogok ki jönni igen ez egy nagyon jó ötlet. Szóval el telt egy kis idő jó max egy fél óra és hát anyuék még nem kelltek fel de én kezdek enyhén éhes lenni, jó kit ártatok rohadt éhes vagyok de nem akarok zörögni, igy hát kénytelen vagyok addig kaparni a falat vagy valami míg a szüleim fel nem kellnek. Oké eltelt ugy egy óra és még mindig nem jöttem ki a szobámból és még mindig éhes vagyok de anyuékat meg nem hallom hogy fel kelltek volna. - Jó egye fene le megyek mert éhen halok - mondtam magamnak hangosan majd meg fogtam a takarók és ki bújtam belőle. Fél vettem a mamuszom és le bagyogtam a konyhába de ami ott fogadott az meg lépett nem is kissé. Az asztal meg volt teritve egy főre és úgy szintén egy cetli mellette mint tegnap este a vacsorámnál. Meg fogtam ismét a cetlit és olvasni kezdtem 'jó étvágyat a reggelihez..'
Ennyi állt benne, ez nem anyára vall ő mindig irja hogy 'szia kisfiam'  meg a végére le irja hogy 'anya' . Fura de mindegy, meg ettem a reggelit ami isteni volt. Majd el mosogattam és be mentem a nappaliba.
Le ültem a kanapéra be kapcsoltam a tv-t és kényelemben helyeztem magam. Már egy ideje néztem a tv-t mikor meg halottam anyuék szobálya ajtajának nyitódását és csukodását, egyből el kapott a félelem hogy még is ki lehet, az nem mertem hátra nézni de muszáj voltam mivel kíváncsi is lettem hogy ki a fene van itt. Mikor hátra fordultam annyira meg lepődtem és meg ilyedtem hogy le estem a kanapérol. Akit láttam...