Az ismeretlen [ Jeongchan Ff.]

3.rész

Akit láttam...

Az nem más mint - Anya? - mondtam ki hangosan gondolataimat.
-Szia Jeongin. - köszönt anya nekem kócos hajjal és pizsiben, szóval ő aludt na várjunk - anya most keltél? - kérdeztem meg ami éppen benne volt a fejemben.
-persze még apádat fel kell hogy keltsem mert nem sokára megyünk dolgozni. De te? Miért vagy ilyenkor fent? - mikor kielyette ezek a szavakat a száján nem tudtam még meg mozdulni sem nem hogy mondani valamit erre az egészre. - akkor mégis ki csinálta a reggelit? -  kérdeztem saját magamtól. - hahó Jeongin hol jár az eszed?- megráztam a fejem és válaszoltam azokra kérdésekre amiket még jóval előbb mondott. - ja én csak éhes voltam és gondoltam le jövök enni. De most már fel megyek, jó napot nektek apával szia. - amint az utolsó szó is el hagyta a számát már alltam is fel es rohantam az emeletre miközben még hallotam ahogy anya kiabál de nem foglalkoztam vele. - Szóval tisztázzuk valaki járt bent a lakásban és csinált is egy rohadt finom reggelit egy főre és egy cetlit is irt mire egy jó kis 'gesztus' szerüség volt irva. -  beszéltem hangosan az össze roppanás szélén állva. De egy dolog volt még a felyembe amit nem mertem ki mondani... - Mivan ha ő az a rejtélyes alak volt az  aki tegnap az ablakomat leste mivan ha Ő volt? Nem az nem lehet. - próbáltam magam meg győzni kevesebb sikerrel. Egy jó kis időbe telt mire le nyugodtam anyuék már el mentek szóval teljesen egyedül vagyok itthol. Eddig még nem nagyon mentem ki csak akkor mikor pisilnom kellet és át sem értettem miért hiszen alig ittam valamit ma. Hamar eljött az  este mint azt én gondoltam. Már 21:00 órát ís mutatott az óra nekem pedig újra előjött az az érzés mintha valaki figyelne. Tudtam, tudtam hogy ő az ezért sem hátráltam meg oda léptem az ablakhoz és jól sejtettem. - Ő az- mondtam ki hangosan. Semmi nem történt csak nézzet ahogy én is őt, mintha igy kommunikáltunk volna. Egyszer csak rám mutatott majd magára. - ez most azt akarja hogy mennyek ki? - kérdeztem magamban. Azonban tudtam hogy nem kapok választ. Őszintén az ablakból csak annyit láttam hogy egy hosszú kabát, sapka, maszk, és egy bakancs volt rajta. Kicsit sem ugy nézzet ki mint egy szerv kereskedő á dehogy is. Mikor már 2 perc is el telt és nem mozdultam meg lepődtem hogy ő sem mozdul és még mindig magára mutat. Egyszer csak egy ötlettől vezérelve kinyitottam az ablakom és le kiabáltam neki. - mit akar maga? -... - semmi válasz - nem szólalsz meg?-....-ujjaban nem kaptam választ igy hát fel tettem egy kicsivel merészebb kérdést. - tán félsz meg szólalni? - erre viszont csak egy hangos morgást kaptam és mintha valamit motyogott volna majd fogta magát és..elment, - pff komolyan ennyi? -
Mikor már ugy véltem hogy nincs mit áldogálnom úgyse jön vissza becsuktam az ablakot és mikor meg fordultam el ment az áram. Szuper ennél jobb sem lehetne. Ekkor hangokat halottam lentről és azt hogy valaki fel fele jön pontosabban az én szobám fele. Majd mikor, gondolom én felért meg állta a nyitott ajtomnál és felém néz. Majd megszolal - tessék ezt kérted - wow mély orgánuma van ami ilyesztő és egyben melegségel tölt el. Átlépte a küszöböt. - na mi van csak nem félsz. - öszintén be voltam szarva de nem mertem se meg szólalni se meg mozdulni. Miközben ezeken töprengtem észre se vettem hogy be jött a szobába és hogy mögöttem van. Csak akkor eszméltem fel mikor a fülemhez hajolt és meg éreztem a leheletét. Egyszer csak ezt mondta....