Az ismeretlen [ Jeongchan Ff.]

12.rész

~SEGÍTSÉG!~

Jeongin szemszöge

-Csitulj!-szólt rám morogva az idegen ,el hallgattam mert nem szerettem volna bajt de mivel féltem és nem akartam meghalni így próbáltam ficánkolni ,hogy hátha kiszabadulok erős fogásából de mikor oldalba vágott inkább hagytam az egészet. Most átkozom magam hogy el jöttem Chantól beláttam hogy semmi értelme nem volt a kirohanásomnak és most leginkább azt kívánom hogy bárcsak ne jöttem volna el tőle. Szépen lassan kezdték könnyeim be nedvesíteni a szememen lévő kendőt mely gátolta látásom. így hát némán zokogva próbáltam el rablóm lépéseit tartani,több..kevesebb sikerrel.-Oh Chan csak gyere utánam-suttogtam magam elé-e mondatot.

Chan szemszöge

Még mindig itt állok és várom a csodát hogy valami égi jel megmutatja merre is mehetett a kölyök. Teljesen tanácstalan vagyok, talán fel kéne hívnom valamelyik társam hogy segítsen mert érzem ez egyedül nem fog menni.

Felix szemszöge

Éppen békésen ülök a kanapén és élvezem a csendet mikor is megszólal Bin-Lix Chan hív-oda adja telefonom majd egy biccentéssel mg köszönöm ő pedig le vágódik mellém, én addig fel vettem-Szia Chan mond baj van?-...-Érem-...-Csak én menjek?-...-Oké akkor szólok a többieknek is-...-Jó sietünk-...-Helló-leraktam a telefont és oda fordultam Binhez-Na mit mondott?-kérdezte-Kell neki segítség mivel tudod az a Jeongin akire figyelt,vigyázott ilyenek el vitte a helyünkre de a kölyök berágott így most nem tudni hogy balra vagy jobbra ment.-hadartam gyorsan Binnek a lényeget,mielőtt még kérdezhetett volna gyorsan el mondtam a tervet-És most mi is kellünk hogy megtaláljuk a kölyköt minél hamarabb nincs kérdez-felelek hanem szedjük össze magunkat és mennyünk-mondtam majd fel pattantam hogy szóljak a többieknek.

Chan szemszöge

Már csak várnom kell, fel hívtam Felixet és fel vázoltam neki a szitut remélem sietnek mert tudják jól hogy mennyire türelmetlen is tudok lenni. Olyan 15 perc elteltével megláttam az ismerős alakokat felém közeledni. Egész eddig feszült voltam de ahogy meg láttam a srácokat kicsit én is el engedtem a testtartásom.-Örülök hogy eljöttetek-mondtam-Ugyan semmiség-válaszolt Hyunjin.-Szóval nagy valószínűséggel balra ment a kölyök mivel erre fele nem nagyon járt senki sem-adta tudtomra Minho az információt amit sejtettem de nem mertem még rá gondolni sem.-Remek akkor tudjuk hogy merre kell mennünk. Megyünk?-érdeklődött Jisung. Na igen ő az akit nem szabad soha magára hagyni.-Induljunk.-sóhajtottam. Tehát megindultunk balra és mindenki próbált fülelni.Csak találjuk meg lehetőleg épségben.

Jeongin szemszöge

Már vagy fél órája csak mit látok ,sötétet nincs bajom vele de már kezd idegesíteni hogy nem látok semmit.-Jó kis zsákmány leszel-mondta Jae gondolom nekem.Igen idő közben elárulta a nevét aminek örültem mivel legalább nem kell férfi jelzővel illetnem.Na de vissza térve amit mondott meg ijedtem nem is kicsit. Egész úton ez járta a gondolataimat mi lesz velem,mit fognak csinálni velem,és mi az hogy jó zsákmány leszek? Netán feldarabolnak és a háziállatukkal megetetnek? Azért nem lehetnek ilyenek nem bánthatnak mivel nem csináltam semmi rosszat.Hirtelen megálltunk .Tehát itt lenne a vég?