A Lila Rózsa

1

Kantana Hiroyuki.
Ez a Nevem. Már 19 éves vagyok és eléggé jól mennek a dolgok. Le szakmáztam és van egy munkám a közeli Irodában, mint recepciós. A munkatársaimmal nem találkozom, mert ők más útvonalon jönnek be a munkába. Magyarán a "Munkás" ajtón. Csak én jövök be mindig a Főbejáraton. Mondjuk apám még mindig le bolondoz, hogy a képességemmel lehettem volna hős is. Ha már szóba került majd mesélek róla. Nem most kellene, mert késésben vagyok és futva talán odaérek. Itthonról 20 perc gyalog. 15 perc futva. Mondjuk sosem piszkálnak, ha kések. Bár lehet közre játszik az, hogy a főnököm belém van esve elviekben. Ezt onnan tudom, hogy a Főnök helyettesünk valamilyen szinten a barátnőm. Vele egy osztályba jártam és elég Jóban voltunk. Mondjuk még most is jóban vagyunk. Néha lehívom kávézni a Recepcióra. És néha segít a Könyveléssel, mikor valakitől átveszem egy munkája kis részét. Mivel nincs sok dolgom. Leginkább azért vagyok ott, hogy Kávét vigyek a Főnöknek, egy két papírt elintézzek és én csinálom a Főnök Napi rendjét amit Fukurō felvisz. A Főnök helyettesünk. És ennyi a dolgom. A nap többi részében egyedül vagyok vagy Fukurō le jön hozzám és beszélgetünk.
Még 5 perc és beérek a munkahelyemre. Könnyebb lenne, hogy ha lenne autóm és akkor tényleg csak 5 perc lenne az út. Már majdnem odaértem mikor azt éreztem, hogy egy erős ütés ér a fejem környékén és valami megfog az eséstől mielőtt minden elsötétült volna.

[Time Skip]

Egy üres szobában ébredtem fel. A fejem irtózatosan fájt. Cefetül érzem magam. Mikor felkeltem fejemet fogtam a jobb kezemmel, míg a bal kezemmel kutatni kezdtem a Telefonom után. Helyette egy bőrös tapintású kabátot találtam. Felnyitottam a szemeim és láttam egy hosszú fekete Kabátot taperolok ami ilyen kapcsokkal volt össze "varrva" úgymond. Rám volt terítve és meg kell valljam nagyon meleg volt a kabát és kényelmes. Körülnéztem, hogy felmérjem a Terepet. A falak vöröses kopott tapétával voltak felszerelkezve. Nagyon sok minden nem volt itt bent. Volt egy íróasztal és mellette egy Nagyobb szekrény nem messze az ajtótól. Az ágy olyan kettő személyes lehetett de nem volt mellettem senki. Csak egy cetli amire volt írva. Mivel nem rég leütöttek elég nehezen láttam. Nagyon homályos volt minden egy kicsit. De amint felvettem a Cetlit már jobban el tudtam olvasni.

Szia!
Tuti nem ismersz. Toga Himiko vagyok!
Bocsi, hogy leütöttelek! Nagyon szimpatikus voltál!
Csak nem mertelek leszólítani és inkább lehoztalak a Gonoszok Ligájának bázisára.
Utánad néztünk és Nyugodtan maradhatsz.
Ha felébredsz és ezt látod akkor majd Gyere le!
U.I.: A kabát ami rajtad van egy barátom adta neked. De légszi majd add neki vissza!

Toga~

Nos. Ez a lány bolond. De most így mi van?!
Azért ütött le, mert Szimpatikus voltam?
Mi?! Ez tényleg bolond... és ki lehet a Barátja?
Visszanéztem a kabátra. Amit felemeltem, hogy megszagoljam. Füst és spray illata volt. Furcsa volt az illat de valamiért tetszett. Kiültem az ágy szélére de nem mertem felállni. Féltem, hogy felkelek és elesek. Mikor bátorságot vettem, hogy felkeljek megingott a lábam és elestem. Egy erős nyilaló fájdalmat éreztem a bal bokámban. Amint ránéztem láttam, hogy egy nagy része a bokámnak Lila és Kék. Remélem nem törtem el. Miközben vizsgáltam a lábam valaki berontott. Ijedtemben a legközelebbi sarokba csúsztam és kezeimmel és a képességemmel védtem magam. A Képességemmel egy Lila pókhálót kreáltam ami a mellettem lévő két falat összekapcsolta engem védve. Az illető aki bejött megállt az ajtóban ijedtében.

-Hé. Nyugi van. - Szólalt meg egy mély hang. -Nem leszel megpörkölve... vagy megkéselve.

Erre felnéztem a sűrű hálón át. Egy fekete hajat és két Türkiz kék szempárt láttam meg először. Láttam, hogy az ágyhoz megy a kabátjáért. Tuti Toga barátja. Felkapta a kabátját majd felhúzta.