A Lila Rózsa

5

"(...). Miközben kísért éreztem azt a védelmező aurát amit utoljára Fukurōnál éreztem utoljára."

A zuhany alatt álltam és gondolkodva merengtem magam elé. Egy ajtó nyikorgására lettem figyelmes. A csapot gyorsan elzártam és az egyik random törülközőt magamra rántottam. Amúgy is végeztem a zuhanyzással.

-Ki az?
-Csak én vagyok. Minden rendben?
-Öh.. persze.
-Hoztam be neked ruhát. Igaz nem a te méreted, meg az én ruháim, de sajnos nincs női ruha nálam.
-Nem baj. El leszek.
-legyen így.

Csukott szemmel jött be. Gyorsan letette a ruháimat a szekrényre majd ki is ment maga után az ajtót becsukta. Megkönnyebbült sóhajjal nyugtáztam, hogy ki ment. Gyorsan megtörölköztem és felhúztam a ruháimat amiket az imént kaptam. A póló kicsit nagyon nagy volt a számomra az alsó -ami történetesen Dabié persze- szintúgy nagy volt rám. De nem gond. Sőt még jó is így, mert ahogy a hátamon a combomon is látszódtak az égésnyomok. Nem értem, hogy tudott ruhán keresztül megégetni. Épp nyúltam az oldalamhoz mikor valami folyékonyhoz nyúltam hozzá. Nem kis mennyiségben. Azonnal felemeltem a pólót és láttam, hogy a seb a hátamon vérzik.

-Dabi?

Gyorsan benyitott én meg ijedtemben a pólóm lerángattam magamon és a kezem takartam.

-Mondd.
-Ide tudod hívni Kurogirit..?
-Persze. Sietek.

Hallottam, hogy a kinti ajtó kinyitódik majd be csukódik. Felültem a szekrényre és a kezemet vizsgáltam. Tiszta vér. Utoljára véres a kezem akkor volt mikor kicsinek apával játszottam és valami éles tárgy volt a kezemben és megszaladt a tenyeremen. Nem kezdtem el sírni. Sápadtan néztem a vért. Úgy, mint most is. De nem félek a vér láttán. Hirtelen kopogást hallottam a semmiből. Majd ki is nyílt az ajtó Dabi és Kurogiri kíséretével. Egyből a kezemre pillantottak és a mellettem lévő nekem nem feltűnő cseppekre a krém színű szekrényen. Dabi a látványtól sápadt, kitágult szemekkel nézte a vért, míg Kurogiri elkezdett kérdezni, hogy mi a franc történt.

-Mit csináltál? Miért vérzel?!
-Öh.. m..
-Ki bántott??

Sokkoltan néztem Kurogirire. Nem mertem Dabira nézni. Igaz ő égetett meg, de nem direkt csinálta. Véletlen volt. Kurogirire néztem és a látásom homályos volt.

-Véletlen volt.. Kurogiri véletlen volt..
-Miről beszélsz..?

A kezemre néztem. A vér mely oly mélyvörösen izzott a kezemen cseppek által mosódtak le a kezemről. Felnéztem a kezemről Kurogirire, majd Dabira. Keservesen mosolyogtam rá és halkabbra vettem a hangerőm.

-Véletlen volt!

Dabi nem értette mi van. Oda jött hozzám és fel emelte a pólóm egy pontig ahol látta már az ujj nyomatának a varrosodását a hátamon. Kurogirire nézett.

-Hozz egy kötszeres dobozt és fertőtlenítőt. Ezt megoldom.
-Hozom.

Kurogiri ezzel el is teleportált. Magam elé néztem könnyeim patakokban folytak. A kezem amin a vérem díszelgett a térdemen támaszkodott. Nagyon nem akartam összekenni a szekrényt. De ez így is sikerült akaratom ellenére.

-Bocsánat..
-M-Mi..?
-Én tettem ezt, nem..?

Csak hallgattam. Tudjátok, hallgatás az beleegyezés. Ekkor visszatért Kurogiri és letette a kötszeres dobozt az ollóval és a fertőtlenítővel mellém. Csak rám nézett majd Dabira és elment szó nélkül. Dabi odament a kellékekhez és elkezdett matatni. Kezem után nyúlt én pedig értetlenül nézve elvettem a kezem.

-Akkor a térdedről törlöm le a vért először.
-Oh.. Bocsánat.
-Semmi. Futrinka.

Nevette el magát én csak egy "hmpf" hanggal nyugtáztam a becenevet. Miközben a térdemet törölte én csak vizsgáltam a keze mozgását. Pontról pontra vizsgáltam Dabi kezét. Meg akartam érinteni a karját, de attól félek, hogy ha ezek sebek akkor fájnának neki az érintéseim. Igaz, ölelgetett meg minden.. De akkor is. Lehet ha hirtelen érek hozzá akkor fájdalmat okozok neki. Szerintem észrevette, hogy bámulom a karját mert a másik kezével felvezette a kezemet a sebére. Lepetten néztem rá míg ő mintha semmit se csinált volna a térdemről áttért a tenyerem törlésére.

-Ha az jár a fejedben, hogy fáj e a karom. Nem. Nyugodtan hozzá érhetsz. De nem csak a nyakamon van meg a karomon. Ha feltűnt akkor meg nem szóltam.

Olyan volt érintésre mintha égési sérüléshez nyúltam volna. Fura volt. Hisz már bele gondolnom is úgy fájt, mint ha tényleg nekem lenne. Dabi végzett a tenyeremmel és a tekintetével a tekintetemet fürkészte.

-Hol van sérülésed?
-A combomon és a hátamon. Máshol nincs.
-Rendben. Annyi, hogy a fertőtlenítővel próbálok ésszel bánni, mert valószínűleg csíp ha nem tubusos Betadinet kaptunk.
-Értet-

A mondatom egy kisebb sistergés közbeszólása szakította félbe a combom irányából. Egyszerre néztünk a hang irányába. Feljebb húztam a félig rövidnadrágként funkcionáló alsót és a combomon lévő seb lilásan pezsgett. Ijedten néztem a sebre mely lassan kezdett... Regenerálódni? Dabival összenéztünk.

-Dabi, hülye kérés lesz de... Vágj már meg valahol.
-Hülye vagy?
-Öhh.. Talán?
-Nem váglak meg. Örüljünk annak, hogy regenerál a képességed.
-Úgy, hogy a családomban senkinek sincs regeneráló vagy gyógyító képessége.
-Hogy mi?
-Tényleg. A Családom egy része képességtelen.
-Azt hogy?
-Hát.. Mi vagyunk a negyedik olyan generáció hol képességeink vannak.
-Igaz. Na de. Mutasd az oldalad... Meg szerintem pólót is cserélhetsz majd.
-Valószínűleg.

Lemásztam a szekrényről a pólót hátrészét felhúztam a seb magasságáig. A mellettünk lévő tükörből láttam azt, hogy Dabi mekkora koncentrációval törli a vért az oldalamról és a sebemet. Elkezdett kutatni a kötszeres dobozba fél kézzel miközben a törlésre használt gézlapot a sebemen tartotta. Kivett egy fehér alapon bordó csíkos dobozt, egy nagy alapú gézlapot és egy gumis kötszert.

-Szerencséd van. Ez Betadine.
-Az jó..

Levette a törlésre használt gézlapot a sebemről és gyorsan kibontotta a dobozt majd az abban lévő tubusos Betadinet kibontva az ujjára applikált egy minimális mennyiséget melyet fel kent a sebemre. Összerezzentem a hideg kenőcs érintésétől. Lehetséges, hogy a hűtőből szedte ki Kurogiri. Dabi miután lekente a sebem rá tette a gézlapot, de egy kicsit hezitált a gumis kötszerrel.

-Öhm.. nyugodtan használd... Nem fogok félre érteni semmit...
-Értem.

A gézlapra fogta a kötszert és elkezdte körbe tekerni rajtam. Mikor végzett egy konkrét kötszer alapú "melltartóm" volt. Azt hittem a kötszer rövidebb volt. Úgy tűnik 15 méter az 15 méter.

-Köszönöm..
-Gyere, adok másik pólót.
-Megyek..

Követtem Dabit. A lábamon már kicsit magabiztosabban mentem. Lehet, hogy Toga segített a lábamon azzal, hogy a nyakamba ugrott. Dabi elkezdett az éjjeli szekrényében matatni, majd egy teljesen fekete pólót nyomott a kezembe.

-Próbáld ne összevérezni. Kedvenc pólóm..
-Megpróbálom

Gondolkodás nélkül előtte vettem át, mivel én géniusz úgy gondolkodok, hogy sehogy. Mikor az új pólót megigazítottam egy zavarba esett Dabival találtam szembe magam

-Mi az?
-Gondolkodni én fogok helyetted?
-Ha helyettem gondolkodnál akkor most félmeztelen lennék.

Dabi két pislogás után a fejét fogta. Én csak kuncogtam rajta. Dabi komolyabban nézett rám majd elmosolyodva felkelt az ágyról.

-Elmegyek takaróért. Nyugodtan feküdj le.
-Értettem.
-Futrinka..
-Hé ne-

Mondatom félbe szakította a fejem megsimogatásával majd elhagyta a szobát. Én az ágyat szugeráltam 2 percen keresztül majd befeküdtem az ágyba. Becsuktam a szemem. Kicsit már fáradt voltam és ezt a szemeimen éreztem. Egy 5 perc után ajtó nyitódást hallottam. Valószínűleg Dabi jött be. Lépteit hallottam az ágy irányába jönni. A takarót letette a lábamhoz majd bebújt mellém az ágyba. A takarót egy rántással kibontotta és betakart vele mind kettőnket és magához húzva ölelt át. Szívem szaporán kezdett el verni. Nyakamon éreztem minden lélegzet vételét. Mereven feküdtem ott. Keze a hasamon pihent és hüvelykujjával simogatta a hasam. Próbáltam ignorálni ami sikerült és el tudtam aludni...

[There is an unread message from Wolfy]

Hello!
Itt vagyok egy újabb résszel. Remélem, hogy boldogan olvassátok azt amit írok nektek. Nem kaptok most nagy üzenetet, mert már hajnali egy van mikor ezt írom nektek. Csak annyit szeretnék mondani nektek, hogy remélem egyre többen lesztek és majd boldogan olvashatom majd véleményeiteket. Imádlak titeket.
Sziasztok drágáim. ฅ^•ﻌ•^ฅ