A Lila Rózsa

2

Lassan ébredeztem fel. Furcsa módon meleg volt és nem úgy emlékszem, hogy be takaróztam. Ki nyújtóztam kicsit hasamon fekve. Amint nyújtózni kezdtem egy húzást éreztem magamon. Valaki magához húzott. Úgy megijedtem, hogy ijedtemben lefejeltem az ablak alatti kicsi fal részt. Francért kell nekem pattogni korán reggel.

-Auu baszki...
-Mi van..?

Szólalt meg a mellettem lévő aki újra magához húzott. Hallottam, hogy negyedrészt van csak ébren a Piromániás. Inkább kussoltam, mert nem akartam fel kelteni. Még a végén feléget, mint ahogy a hálómat tegnap. De nem adtam fel, hogy ne küzdjem ki magam az öleléséből. Mondjuk ha már erről beszélünk... Mi a francért ölelget engem?! Nem vagyok egy plüss macska vagy medve! Neki álltam a kezeit letolni magamról nehéz sikerrel. Ezzel csak annyit értem el, hogy semmit. Ugyan úgy a derekamat átfogva ölelgetett tovább. Jézusom.. nem fogok innen kiszabadulni. Megint neki álltam mocorogni, hogy kiküzdjem magam de a bokámban lévő fájdalom meg állított a folyamatban mikor felhúztam a bal lábam. El is felejtettem, hogy lesérült.

-Oh, hogy az a...
-Mi lenne, hogy ha nem nyekeregnél annyit??
-Te fent vagy?!
-Miattad igen.

Ezzel egy másodperc alatt felém kerekedett Dabi aki még az előbb ölelgetett. Lepetten néztem fel a Srácra akinek feje nem éppen a legmosolygósabb volt. Láttam, hogy végig néz rajtam és elmosolyodik. Erre csak unottan rá néztem és tenyeremet az arcába landoltattam.

-Ki engedte meg, hogy végig mérhetsz?
-Én.
-Nem vagy felhatalmazva.
-Dehogy nem. Amíg az én szobámban vagy addig én dirigálok.
-Akkor megyek könyörögni Kurogirinek.
-Na azt meg nem merd-
-Nem kell próbálkoznom, elsőre menni fog. Te Piromániás.
-Ki kérem magamnak!
-Pénztárnál a panaszkönyvet. Pénteken!

Ezzel megragadta a kezem amit az arcába nyomtam és fölém helyezte az ágyon.

-Engedj el!
-Nem.

Mérgesen mégis pirulva néztem rá. nem tudtam mit tegyek. Ezért neki álltam mozgolódni össze-vissza. Ezt csak úgy reagálta le, hogy konkrétan rám huppant.

-Te hülye vagy?! Szállj már le!
-Eszemben sincs.
-Szállj már le! fhuu.. meghalok..

Erre csak felnevetett miközben én félig haldokoltam.

-Látom élvezed...
-Ki nem élvezné? Főleg, hogy van rajtad két kényelmes párna.

Most mire gondol?! Nincs is rajtam...párna...

-Te perverz állat!
-Hé!- Nem tudta befejezn, mert megint az arcába nyomtam mostmár mind a két kezem.
-Meg ne merjél szólalni! Inkább szállj le rólam.

Ezzel le szállt rólam és felült mellettem. Én eközben az ágyon bal kezemet pihentetve a hasamon, jobb kezem pedig párnán pihentetve sóhajtoztam nagyokat örülve annak, hogy kapok levegőt.

-Még egyszer ilyet csinálsz Dabi... Nem tudom mit csinálok veled.
-Haha!! Már várom.

Erre csak rá néztem a tipikus "kapd be" fejjel. felnéztem a plafonra majd vissza a mellettem ülőre aki ugyan úgy rám nézett csak oldalról majd elvigyorodott. Csak elpirultam és inkább elfordultam tőle.

-Most durcizni fogsz?
-Majd apád. Az!

Erre neki állt röhögni, mint aki most hallott viccet 1000 év után. Közben felültem már én is és magam elé néztem. A takarót vizslatva, hogy mégis honnan van.

-Én hoztam. - Mondta a mellettem ülő nyugodtabb hangjával.
-Bocs, hogy elaludtam az ágyadban.
-Megmondtam, hogy itt fogsz aludni
-Menj a francba..